34 éves dekoratív, művelt, sikeres nő vagyok. A párom 40 éves, úgy érzi, nem akar "egyelőre" gyereket, mert nem stabil az egisztenciája. Várjak? Mit javasoltok?

A kapcsolatunk egyébként tartalmas, saját értékrendem szerint mindenünk megvan. Nekem ugyan van hitel a lakásomon, de jobb a fizetésem, a páromé tehermentes, de ő jóval kevesebbet keres. Már 3 éve vagyunk együtt, 2 éve együtt is élünk, 1 éve a menyasszonya vagyok, de hiába - hallani sem akar esküvőről, babáról meg főleg. Nem érti, hogy vágyom már az anyaságra, hogy a közös javaink együtt elegendőek egy ha nem is gazdag, de jó színvonalú élethez. Fél a felelősségtől, ezt tudom.

Én meg attól félek, bár szeret, de valójában nem tudja elkötelezni magát mellettem. A korábbi bulizós életmódjáról nehezen állt le, és utólag rájöttem, hogy titokban régi bulihavernőkkel tervezett bulikat..nagyon fájt, hogy átvert. Mintha a sikertelenségét a munkában ezzel orvosolná, butuska lányok előtt "menőbbnek tűnjön". Nem hiszem, hogy megcsalt, ha tudnám, nyilván azonnal kidobnám.

Szeretem, ezért vagyok vele. Mindent megtesz, millió apróbb-nagyobb dolgot, hogy boldoggá tegyen, nap-mint nap. De nem tudom, rávenni, hogy tervezzük meg az esküvőknet, és hogy mikor legyen babánk. Inkább el is költözne, bár szakítani nem akar, azt mondta, ha nem hagyom ezzel békén.

Ha rajta múlik, eltelhetne így akár 3-4 év is, nem érzi a súlyát...pedig jövőre 35 éves leszek.

Szerintetek engedjem elmenni, ha nem tudok mellette nőként kiteljesedni? Miben vagyok szerintetek én hibás?