Egyutt de igazabol megse. Van e mas is ilyen helyzetben?

Mar par eve tavol vagyok az otthonomtol. Kulfoldon dolgozok jobb megelhetoseg miatt. Otthon viszont volt egy haverom akivel eleg jo barati vizsonyban voltunk, addig amig fel eve osszejottunk. Szinte napi szinten tartjuk a kapcsolatot es mikor lehet (havi egyszer) talalkozunk. Eddig minden jo es szep cask a gond, hogy igazabol nem tisztaztuk le hogy most mi is van koztunk. O meg olyan ember aki a pillanatnak el es nem akar kapcsolatrol vitatkozni. En is nyilt ember vagyok, de az erzeseimet nem tudom sokaig magamban folytani.

Mikor egyutt vagyunk sokszor apropozik a jovorol egyutt. En meg csak hallgatom s nem mondok semmit, mert tudom nem akar ilyenrol vitatkozni. A szuleink is tudjak, hogy talalkozgatunk viszont megol engem ez a bizonytalalnsag. Persze tudom a munkam miatt kenytelen vagyok meg par evet kulfoldon dolgozni. Habar en az a szemely vagyok akinek fontosabb a szeretet mint a penz s lehet butan gondolkodom, de akkar a munkam is feladnam viszont ezt nem merem vele megbeszelni.

Felek attol nagyon, hogy elveszitem s szenvedest okoz majd nekem, mert tul beleelem magam az egeszbe. Mar sokszor gondolkodtam azon, hogy hazudjak neki, hogy talaltam itt valakit s szakitsam meg vele az egesszet mielott meg o dob engem vagy o jelenti be, hogy osszejott valakivel.