Miért érzem ezt? Jó lenne szakítani?

Mielőtt összejöttem a barátommal, tetszett hogy mindig "udvarolt nekem", a kedvemben akart járni, mézesmázaskodott, bókolt, de lassan egy éve együtt vagyunk, és már tisztára úgy kezel mintha a haverja lennék. Már nem számít én mit akarok, bunkózik sokat, stb. de amúgy alapjába véve jól megvagyunk csak nem mutatja ki hogy szeret. Én meg egyfolytában azt csinálom.

Mindig azt érzem hogy szakítanom kéne vele, hátha olyan lesz mint régen, mikor még nagyon akarta hogy együtt legyünk. De amúgy szeretjük egymást, és félek hogy rosszul sülne el. Csak már olyan monoton minden, mintha csak azért lenne velem hogy ne legyen egyedül, de tudom hogy szeret, csak kb ez jön le.

A szakítás visszaváltoztatná? Valahogy azt akarom elérni hogy rádöbbenjen hogy azért elég nehezen kapott meg hogy így viselkedjen, és jó lenne ha éreztetné hogy szeret.