Szeretném versben közölni a barátommal, miért szakítottam vele. Hogyan foglaljam versbe?

Vidám természetű barna hajú lány vagyok,

Párom bolond,mert elhagyott.

Szerettem őt nagyon-nagyon,

De ő inkább csavargott és szorakozott.

3hetes kismama vagyok,

És jó lenne ha komolyan venne.

Babámnak apuka kell,

Végre komolyabb lehetnél velem.

Ha tetszik folytatom.De ha nem jó elkezdek egy újjat :)

Írtam egyet,hát nem tudom...Lehet nem ilyenre gondoltál.

Ha végleges a szakítás részedről,akkor ez,ha nem akkor másmilyen stílusú vers kell...

Szakítottam veled egy hétvégi napon,

Azzal megbántottál engem de nagyon,

hogy nem törödtél velem és sokat csavarogtál

lehet mással is voltál,talán megcsalhattál.

Érzékeny vagyok,de vidám is,te tudtad ezt, mégis fájt,amit csináltál,

Én próbáltam veled beszélni,te sokszor meg sem hallgattál.

Megtettem,hogy végett vetettem ennek az egésznek

Megbánhatod te még,hogy ezért elvesztettél minket.

Lehet,már késő lesz a megbánás és hogy szerettél bennünket,

Mi valószínűleg nélküled folytatjuk tovább az életünket.

háát... én is összeütöttem egyet...

Nem vagy itt, bár itt a helyed,

Hazudtál, én szerettelek

Azt kívánom, bár emlék lehetnél

melynek füstje már csak énbennem él.

De nem tudom kéznyomod lemosni sorsomról

hisz a történet már nem csak rólunk szól,

hasamban egy új lény, sorsa csak rajtad áll,

felkiált méhemben: apu, ölelj át!