Mit tegyek, vonzódom egy cigányhoz?

Sziasztok! 17 éves lány vagyok és történt velem valami, vagy valami zűr az agyamban. Tehát megtetszett egy cigány, aki 30 éves. Akaratom ellenére vonzódni kezdtem hozzá. Diákmunkán ismertem meg, ahol együtt dolgoztunk. Sohanem jönnék össze egy cigánnyal de segítsetek,hogyan hesegessem el a gondolataimat, mit tegyek ellene?

Az egész úgy kezdődött, hogy külsőre teljesen magyarnak néz ki. Tehát eleinte nem is tudtam hogy ki ő mi ő, kinek a fia. Fehér bőrű, kék szemű, a ruhái tiszták-illatosak, van szakmája, izmos, és nem néz ki 30-nak, alig hittem el, hogy 30 éves, mert kb. 23-nak néz ki.

Tehát valami nagyon megfogott a külsejében, az arcberendezésében, a fene sem tudja mi!

Aztán gondoltam magamban tök mindegy, úgysem lehet semmi, mert nem járnék vele úgysem, meg a szüleim kitagadnának úgyis, plusz egyszerűen rossz tapasztalataim vannak romákkal kapcsolatban, tehát semmiképp nem jönnék vele össze. Aztán el kezdett velünk beszélgetni. Én nem is törődtem vele, mondván minek? Egy az, hogy 31 ves, rám sem néz...

Aztán egyik napon megkérdezte van-e barátom. Mondtam, hogy nem. Aztán kérdezte, volt-e már komolyabb kapcsolatom. Mondtam nem igazán. Aztán megkérdezte tetszik-e nekem valaki. Mondtam, hogy nem... És itt nagyon elpirultam, remélem nem vette észre.

Napok óta éjjelente vele álmodok mindenféle hülyeséget, hogy pl ülök az ölébe meg ilyesmi. Nem értem miért érdekelte tetszik-e nekem valaki, bár gondolom csak bemagyarázok magamnak mindent már. De tényleg én nem akarom ezt érezni. NEM AKAROM! Mit tegyek? Már tegnap egész este sírtam. Egyébként volt már sok nője, köztük egy magyar is akivel éveket járt, és akit ismertem is...nem is volt igénytelen lány, kb. velem egy kategória külsőre -és a környezete is hasonló. Csupán idősebb és már diplomája van. Azért lett vége elvileg mert roma - nem roma közt ritkán működik jól a kapcsolat. Na mind1.

Az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek? Még van egy hónap a diákmunkából. Én nem akarom ezt az átkozott vonzalmat érezni mert bár nem vagyok fajgyűlölő, sokat szenvedtem már a buszon kötekedő napbarnított lényektől. Nem akarom, hogy egy hang azt súgja ''ő más''. Mert

reálisan akarom látni a dolgokat de minnél inkább el akarom nyomni, annál nehezebb. Nem akarom ezt ! Ti voltatok már így? Hogy nagyon elakartatok nyomni magatokban egy érzést és csak jött és jött?