Párom folyton velem akar lenni de én nem, most mit tegyek?

sajna a munkaidőnk miatt nem 2 hetente nem talizunk csak hétvégén, másik héten akár minden nap.

Minden nap 50ezerszer elmondja h hiányzom neki h alig várja h talizzunk, hogy költözzünk össze hogy minden nap láthasson.

Én viszont, tudomásul veszem h nem lehet minden nap, a költözésre nem állok készen, és ennek minden alkalommal hangot is adok. Nem vagyok az a típus hogy: úristen megőrülök vele vele vele 24ből 1000órát.

Hiányzik Hiányzik szeretek vele lenni, de valahogy én elfogadok egy tényt és ez meghatározza az érzéseim. pl. most elfogadtam h melózik és innentől kezdve hiába hiányzik, nem rinyálok h úristen vele kell lennem.

Ismerősök szerint márcsak megszokásnak tűnik hogy vele vagyok. akárhogy is tűnik én nem vagyok az a típus h: így imádlak úgy imádlak, jobban mint ezt jobban mint azt, úristen már 5 perce nem látom.

de párom meg ilyen. most a héten csak hétvégén fogom látni, és most is mint minden 2. héten pocsék a hangulata, meg ez a "lekakilom, pocsék az élet" és hiába mondom el, hogy nem akarok odaköltözni, szeretem a szüleim és nem állok készen, elmondja hogy mi jó vár rám ott náluk, de már kezd olyan lenni mintha megakarná határozni az életem, nekem kötelességem lenne minden héten elmenni vele valahova kirándulni. Én nem szeretek kirándulgatni, nekem megvan a maga kis rutinja, munka hazaérek főzök mosok takarítok, elfekszek alszok. szabadságon se vágyom kirándulásra. ő meg imád menni, de nélkülem nem hajlandó. ha elmentünk eleinte jól éreztem magam de 1-2 óra múlva már tűkön ültem h haza akarok érni.

de nem érti meg, szerinte rosszul neveltek a szüleim és ilyenkor az a válasz: jó akkor nincs értelme a kapcsolatunknak maradj anyádékkal ha ők fontosabbak!.

nem fogja fel hogy mindketten fontosak de jó az életem így ahogy van.