Fontosabb a szerelmem mint a csalädom? Mäs is van igy? Többi lent

szeretem a csalädomat is,de szüleim elvältak es folyton vitäk vannak,meg ez a megosztottsäg,hol itt hol ott. Mindket szülö es csalädja mäs,teljesen elterö modon bänik velem,rendesek csak ellentetesek es sok a vita,mostohaszülö okol mindenert,mär nem tudom mi a jo,a hugom a jo fej pedig folyton bänt stb. A pärom viszont nagyon rendes velem,jobban felt es äpol mint a szüleim,akik csak cikiznek meg legyintenek ha bajban vagyok is. Mindig a päromra gondolok,vele szeretnek lenni,de persze szeretem a csalädomat is,de ...Ö sose kiabäl velem meg segit meg minden. Normälis hogy folyton vele akarok lenni?