Hogyan tudnám elérni, hogy a barátnőm ne csináljon belőlem papucsot?

Úgy érzem tényleg mindent megteszek a barátnőmért, talán még erőmön felül is teljesítek, ő mégis beszólogat, hülye poénokat ereszt el, leszólja a kaját, amivel várom haza a munkából. Azt hiszi, hogy vizsgaidőszakban csak lóbázom a lábam itthon, míg neki dolgoznia kell. A reggel másból se áll, minthogy elkészítem a kajacsomagját (hajnal 4-kor), miközben ő csak zsémbeskedik, szidja a munkáját és ha kicsit is kétértelmű mondat csusszan ki a fáradtságtól a számon, akkor balhézik. Mikor hazaér, már azon parázok, hogy éppen mit fog leszólni, vagy éppen min fogunk összekapni. Folyton csak ígérget mindent, mégis én vagyok a f@sz, mert meg merészelem kérni, hogy kicsit figyeljen már oda. Max fél órát kapok belőle, amikor esetleg babusgat és nem a gép előtt ül, szex semmi (nem mintha lenne energiám hozzá) majd lábujjhegyen járkálok, hogy tudjon aludni, kikapcsolom a TV-t, pedig szeretném megnézni a műsort, kivonulok a konyhába tanulni, hogy ne zavarjam és mindezért mit kapok: az egyik barátom is nálunk ebédelt ma (mert együtt készültünk egy vizsgára) és tűrhetetlenül bánt velem még előtte is. Az ÉN lakásomba, amit ÉN tartok fenn, miközben az ÉN ételemet eszi! A barátom csak lesett, hogy mindent eléteszek, ő meg csak azon nyavajog, hogy miért nincs kész hamarabb a kaja és miért nincs kéznél a cigi. Ezután folyamatosan csak azt hallgathattam a cimbimtől, hogy miért nem dobom már ki a nőmet.

Mindezek ellenére mégis szeretem a barátnőmet és ugyanúgy igyekszem neki mindent megadni, amit csak kér (igen, még az éjszaka közepén is hajlandó vagyok kimenni cigit venni az uccsó pár száz forintomból, csakhogy ne idegeskedjen) mert nem akarom, hogy úgy érezze, nélkülöznünk kell az adósságaim ellenére is.

De mégis mit tegyek, hogy végre ne kezeljen papucsnak? Vonjak meg tőle mindent, ne szolgáljam ki és hátha észre veszi magát? Vagy csináljak mindent úgy, mint eddig, és hátha megnyugszik és elkezdi értékelni a munkámat? Nem azt akarom, hogy körülrajongjon, mert ezek számomra természetes dolgok, hisz' szeretnék neki mindent megadni, de ahogy bánik velem, az már tényleg tűrhetetlen...