Véleményeket szeretnék, hogy volt-e valakinek hasonló?!

Tedd szóvá neki, hogy annyit beszél a csajról, hogy Téged már zavar, hogy nem találkozhatsz vele. Szerintem ez teljesen érthető kérés lenne részedről, pluszba kíváncsi is lennék a fiú reakciójára.

Egyébként én is tudok hasonlót mondani... Ha a barátommal kettesben vagyok, tök jó minden, én vagyok a világ közepe, de amikor hazaér a nővére, mintha ott se lennék. Van, hogy hárman megyünk el valahova, olyankor én átlátszó vagyok, olyasmikről beszélnek, amihez nem tudok hozzászólni, egymásra néznek, egymásnak magyaráznak. Én is utálom, hogy úgy odavan érte, úgy értem, ebben a korban már nem kellene rajongania érte... Ha hallom, hogy hazaér a csaj, már tudom, hogy na, most pár óráig le leszek sz4rva. Igazából nem szeretem, ha otthon van a csaj, és azt se, ha jön velünk valahova.

L23

Nekem amúgy volt kábé 12 évesen olyasmi érzésem, hogy nem rokonként szeretem az unokatesómat. Másodunokatesóról van szó, ritkán találkoztunk, így eleinte idegenkedtünk mindig egymástól, aztán játék közben nagy pajtások lettünk. Nagyon szép szeme volt, és azt akartam, hogy velem foglalkozzon... Nem volt ez különb érzés annál, mint amikor idősebb koromban megtetszett egy fiú. Persze ez elmúlt, hamar elfeledkeztem róla, mert egyre ritkábban járt össze a család, most meg már semennyire se, de persze több eszem is van, rokon iránt nem fogok fellángolni.

Szóval megeshet ilyesmi, de ezt mi úgyse tudjuk neked elmondani. Mondom, szerintem szólj a fiúdnak, hogy szeretnél találkozni ezzel az istenített lánnyal, és figyeld a reakcióját, meg azt is, hogy viselkednek egymással (már ha eljuttok odáig).

L22