Miért baj az, ha egy felnőtt férfi tapasztalatlan párkapcsolatok terén?

:D Nem minden tapasztalatlan pasi debil ....hogy tanítani kelljen.

Egyébként nem baj. Az én férjem is tapasztalatlan volt amikor összejöttünk. Semmi akadályt nem jelentett. Nem kellett tanítani mint egy idiótát...jól tudta az abszolút egyértelmű határokat magától is: ha nem hűtlen, nem ver, és nem bántalmaz lelkileg sem, valamint nem hanyagol el, akkor nincsen probléma, mert mindent megbeszélünk. Kész.

De ezt szerintem egy intelligens pasi magától is tudja, és nem kell hozzá tapasztaltnak lenni. Ha meg nem tudja, akkor agyban gáz van, olyannal meg nem kezdtem volna kapcsolatot...

"De mond már el, mit kéne tanítani! Nem vagyok gyerek, elég idős vagyok, ahhoz hogy tudjam mi hogy működik. Nem is beszélve arról, hogy rengeteget olvastam erről ismerőseimtől is megtapasztaltam sok mindent, a tudásom megvan. Igazat megvallva nagyon nem szeretem a magad fajtádat, egy nő attól lesz igazi, ha türelmes és kedves, egy türelmetlen nő az én szememben nem nő!"

Ne haragudj, de arra magasról teszek, hogy a szemedben ki nő meg ki nem. Kérdeztél valamit, válaszoltam, nem bunkóztam.

A tisztán elméleti tudás gyakorlatban ritkán állja meg a helyét (olvasol a témában...mintha könyvből tanulnál autóvezetést).

Sok mindent kellene megtapasztalnod pl, hogy mikor kell lenyelni a nyelved és mikor kiállni magadért. Itt sokan mondják, hogy csak szeretni kell egymást és minden jó ez nem igaz, türelem tisztelet és kompromisszum nélkül nem működik egy kapcsolat. A tisztelet a másik felé jöhet jellemből, a kompromisszumot és a türelmet jórészt tapasztalatok adják. Nem mindig nyilván jellem kérdése is, de nekem ne mondja senki, hogy az első kapcsolataiban nem voltak hibák amiket tapasztaltabban, érettebben másképp csinált volna.

10:12

húú te egy ritka nyomorék nő vagy... inkább a kutyámhoz nyúlnék mint hozzád!

Én is csak elmondtam róla az őszinte véleményemet mint ahogy ő tette a kérdezőnek és te tetted nekem.

Én úgy vallom, hogy az ember beszéde, írása tükrözi a személyiségét, és az ő írása alapján én egy lekezelő, nagyképű, nyomoréknak tartom. Ezek után ő is hasonló képen fog rólam vélekedni de ez már csak ilyen.

Én egyetértek az illető hölggyel, akit mindenki szid. Nem az első kapcsolatomban vagyok benne, de az eddigi legjobban, mert mindig az újabb és újabb kapcsolatok után valami jobb jött. És ez elsősorban a korábbi tapasztalatoknak köszönhető. A mostani tudással és tapasztalattal a hátam mögött egész biztosan nem jöttem volna össze a korábbi pasijaim felével se. De ezek kellettek, hogy igazán megismerjem magam, tudjam pontosan mire vágyok a másik emberben és kapcsolatban, és ez alapján tudjak szelektálni.

Ha egy idősebb, felnőtt embernek élete első komolyabb barátnője lennék, kicsit aggódnék azon, hogy nem is azért van velem, mert az érzelmeken és a nyilvánvaló vonzalmon túl tudatosan rájött, hogy igenis én vagyok a megfelelő társ mellé, és igenis velem akarja leélni az életét, hanem mert örül neki, hogy végre van valaki, akivel jól kijön, és nem szakítanak két hónap után.

De vannak lányok/nők, akiknek nem olyan fontos, akik nem olyan szinten terveznek még hosszú távra, mint én, és nekik gondolom ezzel nem lenne problémája.

És ne haragudj, de az utánaolvastál a témának és a barátaidtól hallottad dolog tényleg nem ér sokat. A való világ, hacsak nem matek és fizika, nem úgy szokott működni, mint az elmélet. És az emberi kapcsolatok meg aztán pláne. Ez tényleg tapasztalat kérdése, nem elméleti tudásé.

azzal, amit mondasz, csak egy baj van: ami az elképzeléseidben él, hogy te milyen embert keresel, mit, hogyan kell csinálni a kapcsolatban, az valószínűleg nem úgy van. már csak magamból is kiindulva. én se akkor kezdtem a kapcsolatosdit, amikor először elkezdett érdekelni a téma, de azért én is utánaolvastam, én is a már pasizós barátnőimből merítettem úgymond közvetett tapasztalatot, és ez alapján kitaláltam, hogy nekem milyen pasira van szükségem. összejöttem egy olyannal. baromira nem az volt, amit én elképzeltem. láttam a hibáit, láttam, mivel tudok még együtt élni, mivel nem, amit azért látatlanban biztos, hogy nem lehet kitalálni, azt tényleg tapasztalni kell. a kapcsolat maga, sőt, még a szex se volt olyan tényleges cselekményként, mint ahogyan azt szűz, még sohanemvoltbarátom szingli lányként elképzeltem. azután megláttam, hogy az milyen, mit szeretek, mit nem szeretek. és ez alapján válogattam. a következő pasim az első ellentéte volt. az se tetszett. akkor kerestem az arany középutat. az se volt az igazi.

most, akivel vagyok, még olyan elképzeléseimnek is megfelel, amikről nem is tudtam, hogy vannak. olyan érzés vele lenni, amilyen egyik másikkal sem volt. és pontosan ez a különleges érzés miatt tudom, hogy nekem nem is kell más. ha elsőnek ezt éreztem volna, nem tudnám, hogy ez a végső érzés, ami a különleges érzelmek skáláján is különleges. és ezt is mind a tapasztalat mondatja velem. a szerelem is más érzés, mint ahogy azt elképzeltem, ahogy azt leírták, a könyvekből meg a barátaid kapcsolataiból kiindulni párkapcsolati kérdésekben meg azért nem jó, mert minden ember más, és ennélfogva minden kapcsolat is más. az, hogy X barátodnak mi a jó, nem biztos, hogy Y barátodnak is az lesz, nem beszélve arról, ami neked jó, és neked kell. és ami neked működik, az éppen aktuális emberrel, akivel együtt vagy. mert azok is mindig mások. ha X összejön U-val, és nekik működik valami, semmilyen garancia nincs arra, hogy ha szakítanak, és X összejön A-val, akkor náluk is minden ugyanúgy lesz. érted, amit mondok, gondolom. és ezért nem lehet könyvekből kiindulni, ezért kell a saját bőrödön megtapasztalni.

ennek ellenére nem hagynám ott a pasit, az általad vázolt helyzetben, mert abban igazad van, hogy a jelen a fontos. lehet, hogy ő tényleg tudja, mi kell neki, mert nagyon jó az önismerete, nagyon jó az emberismerete, ésatöbbi. kivételes ember, aki azért nem volt együtt még senkivel, mert nem azok voltak, akiket keresett. ebben az esetben még meg is lennék tisztelve. de nem ez szokott lenni a helyzet. a tini kapcsolatok pont azért jók, mert bár sosem tartanak túl sokáig, azért mégis kicsit tanul belőle az ember. ha ez kimarad, onnantól kezdve, érzed-e vagy sem, rossz belegondolni vagy sem, hátrányban vagy. nem személyes vélemény, ahogy körbenézek, látom.

de reméljük, tényleg neked van igazad, és az, ahogy elképzeled a dolgokat, tényleg úgy is lesz.

bár amennyire én érzem, a felnőtt élettel együtt jár annak a ténynek az elfogadása, hogy a való világban a dolgok szinte sosem úgy alakulnak, ahogy azt elképzeljük. de legyél te a szerencsés kivétel. őszintén kívánom.

Nem lehet általánosítani, hogy a tapasztalt, vagy pedig a tapasztalatlan pasik jobbak.

De szerintem elsősorban a belső értékeket, tulajdonságokat nézi az ember, amikor párt keres magának és nem az a döntő, hogy most előttem hány nője volt.

A vőlegényemnek egy épkézláb kapcsolata se volt előttem. Ezt értsd úgy, hogy futó románcok voltak, de valahogy nem mélyült el a dolog, szerelmes nem lett ezekbe a lányokba. Próbálkozott ugyan, de sokszor sikertelenül, pedig nagyon jóképű srác, de a taktikája miatt csúszott el pár lánynál. Rögtön úgy indított, hogy már az elején feltette a kérdést, hogy akar-e járni vele az illető csaj és hát ez a fajta megnyilvánulás sokaknak nem jön be, előbb kicsit ismerkednének. Meg lehet érteni.

Aztán elege lett a kudarcokból és pár évig szüneteltette a csajozást. Velem se úgy ismerkedett meg, hogy direktbe párt keresett volna, hanem előbb dumálgattunk és szép lassan egymásra hangolódtunk. Aztán megkérte a kezem, összeköltöztünk és jövő hónapban lesz az esküvőnk, útban van a baba is. Belehúztunk, de 1000%-ig biztosak vagyunk a dologban. Távkapcsolatnak indult és sokat kellett tennünk azért, hogy együtt lehessünk. Én feladtam érte kb. mindent. Otthagytam a szüleimet, az otthonomat, az állásomat és kiköltöztem hozzá külföldre. Nem bántam meg, nagyon boldogok vagyunk, vele valóra vált minden álmom!