Sok mindenben velem volt a baratnom megis valahogy megkeseredett a kapcsolat. Ugye nem erdemes tovabb kinlodni? (hosszu kerdes)

Eleinte nagyon szoros volt a viszony es sokat valtozott miattam, mondvan igazam van, mennyi mindent elertem. Tehat olyasmi erzesem volt mintha azt gondolna en vagyok az elo isten. De komolyan.

Utana sajnos kenyszerbol de hozza koltoztem, eddig o lakott nalunk de valami tortent az anyammal, elvette a kulcsaimat es nem hajlando visszaengedni a lakasba. (ezzel se tudom mit kezdjek, ott eltem) szoval kenytelen voltam a baratnomhoz koltozni.

De o itt megvaltozott, sokat tettem erte itt is, gondoltam alberlet helyett koltsunk a szobajara, hazukra, hogy kettonknek is jo legyen, de mar nem erzem ezt az elo isten dolgot. Inkabb valami olyasmit mintha valami beteg kisgyerek lennek akit patyolgat, de ferfikent nem fogad el, es hat mar nem tudom racsapni az ajtot ha bajom van, de haza se tudok menni. Alberletbe meg egyedul igy nem nagyon merek, az utcara is kerulhetek ha rosszul dontok.

Szoval elsodlegesen anyam az oka (van ilyen egyaltalan h csak ugy megőrult?) de mar nem olyan a kapcsolat mint regen, nem tudom szinten tartani es az extremebb regen teljesen normalis donteseimet pl menjunk el XY helyre mar nem fogadja el szo nelkul, hanem ilyen van h mondom menjunk valahova, nem jon, elindulok egyedul: "azonnal gyere haza" mondom szedd ossze a cuccaid es azonnal indulj el kerlek erre regen egy oks szeretlek volt a valasz most meg kb az, hogy. "ezt hogy gondolod? (elkezd sirni) gyere haza azonnal"

Szoval nem tudom mar. Kozben itt vagyok es ferfias donteseket hozok viszont megviselt ez h kenyszerbol koltoztem ide es nekem gyors is, de megertes es normalis megoldas helyett a baratnom arra ker eleg nyomadztoan h torodjek ebbe bele oruljek h nem az utcan vagyok.

Ok orulok, de en ugy erzem mintha masodlagos, valami kis eltartott szerepbe kerultem volna es idovel atvenne a szerepem valaki mas. Pedig nem ez a helyzet, rengeteget fizetek bele az itteni fennmaradashoz is, pl tuzelo, kaja, aprobb haztartasi gepek h tudjunk pl kulon mosni. De persze azzal h ezekre megy el a penz valahogy nyomorgas lett a kapcsolat es arrol szol, h varunk a kovetkezo adag penzre.

Persze a baratnom noszogat h csinaljuk legyunk kesz vele, vegyunk tuzelot amire alapbol gondolok de... Hat nem volna egyszerubb olyan part valasztani, akinel megfernek a csaladban es nem tolunk varjak el h uj otthont teremtsunk a semmibol? Szoval kicsit felek. Mert most egy instabil kapcsolat kotott egy anyagi helyzethez es ennek hat ha csunya kihasznalas nem is lesz a vege, mert alberletben is ennyit fizetnek, de sok evi nyomorgas es elvesztegetett ido, befasulas biztosan.

Hogyan alljak ehhez a helyzethez es mit tegyek h kiszolgaltatott helyzetben is en uraljam a kapcsolatot?

Meg egy pelda: mindig sokszor veszekedtunk de altalaban ha felemeltem a hangom megertette h nagyon nem tetszik amit csinal (pl amikor visszabeszelt anyamnak es kozvetlen ezert is lettunk mindketten elkuldve) de mostanaban visszakiabal, visszabeszel, ledominal, en meg bantani nem fogom, de igy van bennem egy ilyen papucs erzes h nem tudok mit kezdeni vele, uralja mar a kapcsolatot es kesz. Bennem viszont egy osztonos kilepesi osztont inditott meg tehat szakitani szeretnek, erre meg a valasz: menjel csak, takarodj, vigyel el mindent: vinnek is ha tudnek. Sot neha meg azert is en vagyok a hibas h probalom menteni a kapcsolatot, h "megy a dragam, szivem ilyenkor meg mennel b.šznï a kůŕvåiddal?" szoval olyanokat is mond teljesen alaptalanul amiket nem engedhetne meg maganak, es ez eleg durva mar.

De nem teljesen fekete feher minden.