Ciki, ha kishíján elájultam?

A párom meg a legjobb barátja kitalálták, hogy menjünk le a tóhoz biciklivel (10km).

Sajnos kiskorom óta gyógyíthatatlan szívbetegségem van, valamint fontos ásványi anyagok nagy mennyiségben hiányoznak a szervezetemböl. Pár éve kórházban is voltam miatta, és utána egy hónapig nem járhattam suliba.

Még a kapcsolatunk elején közöltem vele a helyzetet, azt mondta, vállalja.

Mivel mindkét srác sportol, nekik meg se kottyan 31 fokban, víz és pihenés nélkül biciklizni.

Én egy pontnál éreztem, hogy rosszul vagyok, de nem törödtem vele, mert leszólnának, ha megállnék. 5 perc múlva azonban elöször elvesztettem a hallásom, a látásom, majd kishíján az öntudatom is. Mivel már ismerem ezeket a tüneteket, megálltam, mielött elájulok.

(Nagyobb fizikai vagy lelki megterhelés esetén mindig ez történik).

Persze a srácok most utálnak. A párom barátja kiakadt és lelépett, a párom meg nem beszél velem, azt leszámítva, hogy megmondta, hogy elveszi a telefonom, nehogy túlterheljen a pötyögtetés, és elvesszem az eszméletem. Irónia a köbön.

Megmondta, hogy soha többet sehová nem visznek magukkal, inkább a srác barátnöjét viszik, aki szintén sportos, és úgy teker le 100km-et, hogy még csak meg sem izzad.

Olyan szerencsétlennek érzem magam :(

20l