Haragszom a barátomra, mert az találkozni akar egy régi haverjával. Szerintetek igazam van?

Tulajdonképpen nem azért haragszom rá, mert nem velem van, hanem azért, mert ez vice versa nem működik. Ha ő nem dolgozik, hanem otthon van, elvárja, hogy vele töltsem az időmet, duzzogás nélkül nem mehetek sehova. Nem bulizok, nincsenek fiúbarátaim, hanem elmegyek magántanárhoz, barátnőimmel, anyukámmal valahova, tornászni, vagy suliban önképzőkörre, vagy otthon maradok tanulni. Ha a munkája nem szólítja el, és itthon dolgozik, rám ír, hogy unatkozik, találkozzunk, nem tud magával mit kezdeni, ha nem válaszolok neki, mert nem veszem észre, akkor ír vagy 5 üzenetet, hogy hol vagyok, mit csinálok, beszélgetni akar. Egyszer találkoztam egy ismerőssel, mert tartoztam neki, erre megsértődött, hogy ő otthon volt és nem tudott ebédelni, erre én meg bemegyek a városba MÁSSAL találkozni. Ha csajokkal találkozom, az a baja, hogy miért nem hívom őt is el. Most például konditeremben a recepciósnak volt nyugdíjas búcsúztatója, és az volt a baja, hogy ő aznap érkezik haza, és miért megyek el oda.

A haverjai nem ebben a városban laknak, mert szinte mindenki elköltözött, egyetemre jár stb. Évente ha kétszer találkozik velük, de nem esik jól, hogy természetesnek veszi, ha neki dolga van, vagy programja, de én nem csinálhatok magamnak elfoglaltságot, anélkül, hogy zokon ne venné.