Lehet ilyen korban megtalálni már az igazit vagy a kor nem is lényeges? Esetleg tapasztalatok. Ti mikor, hogyan, hány éves korotokban találtatok rá az igazira (aki ma már a férjetek/feleségetek, esetleg már nagyon sok éve együtt vagytok)?

Szerintem mukodhet a dolog, viszont megvan annak a kockazata, hogy par ev mulva rajon valamelykotok, hogy meg nem elte ki magat, es tul hamar lekototte magat. Azt nem tudom hany kapcsolatotok volt egymas elott.

Viszont masreszrol fenn all annak a veszelye hogy par ev mulva, mikor mar tul leszel jonehany pasin rajossz hogy megis o lett volna az igazi...

Én 18 éves voltam, 2 hónap után összeköltöztünk és 12,5 éve vagyunk együtt immár házastársakként 2 gyerekkel.

Nem bántam meg, a mai napig szeretjük egymást, mindent meg tudunk beszélni stb.

Ugyanannyi idős vagyok,mint te,a barátom is annyi(csak 3 héttel idősebb nálam) Mindkettőnknek volt már kapcsolata,szexuális téren is van tapasztalatunk,ki is szórakoztuk magunkat úgymond,aztán hirtelen egymásra találtunk és mostmár tényleg csak ezt a kapcsolatot akarjuk.Ha van jövője,működik.

Szerintem akkor nem működik,ha valaki 14-15 éves korában összejön valakivel,ő neki az első,vele tapasztal meg mindent és ha sokáig együtt maradnak,rájön,hogy nem élt. Nagyon sok ilyet láttam,sokszor felbomlott házasságokat/eljegyzéseket. Szerintem érdemesebb tinédzserkorban nem elköteleződni. Persze vannak kivételek,ezerből egy.

Hááááát.. kinek hogy, én 19 éves korom körül (érettségi után) kezdtem el élni, akkor volt az első normális kapcsolat, előtte csak lúzerkedések, gagyizás, attrocitások a gimiben meg ilyen csíraságok. Utána volt néhány pasi, a mostani barátommal van az, hogy vele simán el tudnám képzelni (most leszek 25). Ettől még időnként megtetszik valaki, de nem nagyon zavar bele, ez szerintem mindig így lesz, akkor is ha másvalakivel járnék, én ilyen vagyok, de nem csalnám meg soha.

Szóval – kérdésedre a válasz – ha tényleg ő lesz a férjem, akkor én 23 évesen találtam meg.

És anyukám pl.. ő 18 évesen felmenekült otthnról Pestre az elviselhetetlen anyjától, még riadt kiscsaj volt. Aztán belefutott csomó hülye pasiba, aztán 22 évesen gyorsan hozzáment apuhoz, mert ő végre normálisnak tűnt. És azóta megbánta, mert nem olyan jó a házasság, szóval ő ezt eléggé elhamarkodta. 22 éves csaj még nagyon fiatal ehhez, még akkor is ha régen mások voltak a szokások. Ennek köszönhető, hogy most titokban faszizik apu mellett (már úgysem lehet az egészet visszacsinálni), nyilván nem ítélem el.

Apám húga viszont.. már elmúlt jócskán ötven, és mostanában dobta ki a férjét kb 30 év után. Egy tündéri ember, annak idején 3 kisgyerekkel elvette a nagynéném. És most kirata, mert elege lett belőle és mert van egy pasija, akit netes társkeresőn talált. Így is lehet végülis.. persze az egész család kivan, de én megintcsak nem ítélkezem, lehet hogy tényleg rosszul érezte magát és nem akart így élni tovább..

Szóval konklúzió: sosem lehetünk biztosak. Már ha létezik egyáltalán ilyen, hogy "igazi". Én már nemannyira hiszek benne, pedig tökjó a kapcsolatom és el tudnám vele képzeni az életem.. de alakulhat(ott) volna úgy is, hogy valaki mással. Szerintem vannak páran a világon, akik megfelelők lennének számomra. L/25 (én írtam az előbb)