Normális, hogy ennyi idő után ezt csinálja velem?

házias barátnö kell. igazavan!

Vágd arcon, azt lépj le. Ne legyél már buta kérlek.

akkor hagyd ott, ö keres egy házias csajt, te meg keresel valakit akinek csak a szád és lyukad kell. cserébe eltart és vesz fel bejárónöt

Én az elején nem segítettem a barátom anyukájának, aztán félősen oda-oda tolakodtam, mára pedig már magától szól, ha akció van :D Mivel ott vagyok, nem akarok teljesen "csak úgy élősködni" rajtuk, cserébe segítek a konyhában, mivel lány vagyok :P Persze múltkor már fahordásra is vetemedtem volna, de alkalmatlannak találtak rá :D :D :D Én ma már magamtól jövök, ha segíteni kell :) Igazából lehet látják rajtad, hogy nem vagy valami segítőkész alomból való, nekem az első barátom szüleinek is segítettem vígan, igaz, akkor még nem tudtam nagyon sütni-főzni, csak mondták, hogy ezt öntsem ki, azt forgassam be, a sütnivalót csapassam be vagy éppen ki a sütőből stb... de én ezeket természetesnek veszem, bár én mondjuk nagyon szeretek sütni, főzni, de úgy, hogy egy csavart sem rakok arrébb, mert az "ciki" meg "nincs kedvem" stb ... na úgy szerintem is kicsit nem jó... a barátom is önként megy apunak segíteni, ha szüksége van rá, mi pedig anyuval elvégezzük a "lányos" munkát! :)Mondjuk az, hogy a Te barátod kényelmes és nem megy annyiszor ki hozzátok, na az se egy hatalmas nagy szerelemről árulkodik az ő részéről... no meg már az elején szolgáld ki, nyald ki a popóját... az én barátom hagyott időt, hogy megmerjem ezért szólítani az anyukáját, hagyjam magam kibontakozni, ez fordítva is így ment, amikor már érzi az ember, hogy na, megyek és segítek, akkor már az oké, bár egymásra ilyen szempontból nem kellett sokat várnunk :D

Szerintem merj kezdeményezni, lehet, hogy látják rajtad, hogy feszült vagy, esetleg nem tetszik nekik, hogy meg sem próbálkozol nekik segíteni, mindig minden munkát visszautasítasz! Előbb vagy utóbb a szülők is beleunnak a sok "nem"-be és a szerény, visszahúzódó kislányból egy munkakerülő ember lehet a szülei szemében! A legelső barátom szülei azonnal pártfogásukba fogtak, foglalkoztak, beszélgettek velem, kérdeztek, csináltunk programokat, a mostani anyóssal és apóssal ilyenek nincsenek, nem csinálunk programokat együtt, annyi mindent nem beszélünk meg egymással, viszont egy alapvető viszony van, de nem látszik az a húúú e nagy szeretet, pedig már mindent bevetettem, de még sem... :) Pénzt, időt, kedvességet, megértést, mindent és így sem, ők ilyen stílusúak.. :) Kicsit nyiss feléjük, menj oda, hogy segíteni szeretnél, beszélgess többet az anyóssal, apóssal, mert így csak megromlik a viszony! Kicsit tegyed oda magad, szerintem még egy sütés-főzés, mosogatás stb... mechanizmusba senki sem halt bele! :) Enni is adnak Neked azokon a napokon, amikor ott vagy, háláld meg egy kis segítséggel, mert úgy olvasom, hogy elkél! :)Ha látják rajtad, hogy akarod, nem morcosan csinálod, segíteni akarsz, meglátod, fognak szeretni! :)