A nőknek tényleg érdemesebb hamarabb megállapodni, mert hamarabb is futnak ki a gyerekszülésre alkalmas korból?

De biztos van olyan, de szerintem rendkívül ritka. Ha körülnézek, olyanok házasodnak ennyire fiatalon, akiknél vagy becsúszik a gyerek, vagy el akar otthonról menekülni, vagy tényleg a gyerekvállalást tartja az életében a legfőbb feladatnak.

Akik kicsit érettebben gondolkodnak, és szeretnék kiismerni a partnerüket rendesen, minden tekintetben és komoly döntésként fogják fel a házasságot és a gyerekvállalást, azok inkább 25 felett házasodnak.

De azzal sincs semmi baj ha az inkább 30. Senki sem siet sehova. A férfiak többsége is inkább akkor érik be, és sok nő is inkább előbb karriert építene, vinné valamire és élne, mielőtt gyerekvállalásra adná a fejét.

Azt meg döntse el mindenki maga, hogy mikor alkalmas a szülésre. Anyukám 43 évesen szült, sok ismerősömet is 40+osan vállalta az anyukája, semmi bajunk, hidd el. Ugyanakkor meg a 22 évesen szült barátnőmnek meg beteg gyereke lett. Statisztikák ide vagy oda, nem ezen múlik.

És igen, érdemes várni, és nem alább adni az igényeket. Egy ismerős így is tett, sokáig egyedül volt, de megérte, 42 évesen találkozott élete szerelmével, egy intelligens, értelmes, iszonyatosan férfias ember személyében. Azóta van 2 gyönyörű, egészséges gyerekük és bldogabban mint bárki, akit ismerek.

Ha választani kéne, hogy várok a nekem leginkább megfelelőre, akár 40 éves koromig, vagy 23 évesen megfogjak valakit, csak hogy ne maradjak egyedül és nehogy kifussak az időből a szülést illetően mert jajj akkor mi lesz, akkor inkább az előbbit választom, elhiheted.

Tervek ide vagy oda...sose tudni, mit hoz az élet.

Én szerettem volna gyereket, de azért nem olyan áron, hogy pl mondjuk 30 elmúltam és jaj kifutok az időből, gyorsan összeállok az első jöttmenttel aki az utamba kerül, szülök egy két gyereket, aztán 1-2 év múlva mr nem igazi szerelem lelép missz p..csával aki van vagy 18 éves:) és akkor hol is tartok az életben? 30 feletti elvált nő gyerekkel, de még soha nem tapasztalta meg az igazi boldogságot, amit a szerelem adhat.

Nekem az igazi szerelem fontosabb, mint hogy gyerekem legyen. De gyereket is akartam....

Az élet másképp hozta. 24 évesen megtaláltam az igazit, 25 évesen hozzá is mentem. Úgy gondoltuk mire 30 leszek, jöhetne is az első gyerek, 33 körül meg a második.

A hiba csak annyi, hogy nem lesz gyerekünk, mert kiderült, hogy nekem nem lehet. Hoppá!

Szóval ha annak idején beijedek, hogy kifutok az időből, és nem várom meg a számomra megfelelő férfit, hanem benne maradok egy szar kapcsolatban, mert lehet hogy nem lesz jobb, akkor most nem csak hogy nem lenne gyerekem, de még plusz egy boldogtalan szerelem nélküli szar házasságban élnék ahol ver a férjem...

Inkább akkor olyannal vagyok együtt akire várnom kellett 4 évet, de ugyanakkor akit szeretek is, sőt, még viszonozza is.

Plusz, gyerek nélkül is boldogok vagyunk, mivel a férjem nem azért vett el, mert gyerekgyárnak néz, hanem mert szeret, és elsősorban engem akart. Egymást akartuk.

Szóval szerintem nem, nem érdemes hamarabb megállapodni, csak azért, hogy a boldogság rovására menjen az hogy az embernek gyereke van...

Mert gyerekkel is boldogtalan lesz az ember, ha olyannak szült, akit nem szeret tiszta szívből.

13-assal szóról szóra egyetértek.

Egyébként a gyereknek is jobb, ha egy boldog házasság gyümölcse lesz, nem epdig a megalkuvásé. Rá tudja nyomni a bélyeget.

Nem, nem félek ettől. De van párom, lehet már jövőre babát akarunk. Beszéltünk már róla. Végülis, valahol igazatok van.

De sok olyan ismerősöm is van, akik 18 évesen szültek, mostanra meg már 2x elváltak... hát... nem tudom, melyik a rosszabb.