Miért csodálkoznak azon, hogy a nők kevesebbet keresnek, amikor sok párkapcsolat még mindig így működik?

nincs is ezzek semmi gond

az anyuci maradjon otthon gyereket nevelni, apuci fejlõdjön és építse a karrierjét.

ha mindketten a karriert, a pénzt helyezik elötérbe, akkor lesz egy tv-n nevelkedett hányingertermészetü gyökér gyerekûk. bár legalább.lesz iphone 5....

napi 16-20 nem irodában, de nem ezen van a hangsúly

a hangsúly azon van hogy mindenki a pénzért és karrierért él, a gyereket valaku felneveli mert a szülök csak az anyagiakban tudnak hozzájárulni. persze a gyerek is csak egy 2lábon jàrô pénztárcát fog látni a szülökböl

ez nàlunk is így volt vàlás után. egy kindertojásra sem volt pénze anyámnak, de szeretetben felnevelt (persze ezt akkor nem èrtékeltem)

öcsém rengetegmindent megkapott, de csak anyaguakban, mert a oénz a lényeg ugye....

most visszatekintve köszi.... sokkal jobban jártam és örülök hogy îygy alakult

És emellé még szerintem vegyük oda, hogy bármikor képesek megvádolni egy nőt azzal, hogy pénzéhes és csak a pénztárcáját látja a férfiben és nyilván ezért is a nők a hibásak.

Közben meg hangoztatják, hogy "egyenjogúság van, kiharcolták a (mocskos) feministák, el lehet menni dolgozni, aztán ugyanannyi beleadni a közösben". Persze csak pénzügyileg kell ugyanannyit beleadni, hogy másban merre dől a mérleg, persze már nem érdekli az urakat.

Jól látod kérdező, ez a helyzet volt kicsit régebben, de szerencsére ma már egyre inkább több a normális értékrenddel nevelt férfi is.

Nálunk én, mint programozó hozom haza a nagyobb keresetet. Nekem volt időm fejlődni, jó vagyok a szakmámban, beletettem mindent, versenyképes a fizetésem.

Simán megoldottuk, egy évet én voltam otthon a gyerekünkkel, egy évet a férjem, utána pedig bölcsibe ment. Lehet, hogy nem voltunk vele éjjel-nappal, de amikor igen, akkor minőségi időt töltöttünk vele.

Most van egy iszonyatosan értelmes, udvarias, nagyon édes lányunk.

A házimunkát én sosem tartottam a nő feladatának, szerencsére a férjem is normálisan gondolkodik, ugyanúgy kiveszi a részét ő is, sőt kicsit többet is, mert én főzni például nem szeretek, és később is érek haza mint ő, addig ő vígan megfőz. :)

Így is lehet csinálni. Csak megfelelően érett gondolkodású férfinak és nőnek kell összetalálkoznia, akit a szüleik is megfelelően neveltek.

Ugyanolyan munkakörben feltételezhető az azonos szakmai képzettség, hisz nélküle sem a nő, sem a férfi nem tölthetné be azt. Az általad felhozott jelenség inkább abban ütközik ki, hogy bizonyos pozíciókban alulreprezentáltak a nők, így például a tudományos életben, ahol rengeteg időt kell áldozni a fejlődésre. Nos, itt a nők rendszerint lemorzsolódnak.

Véleményem szerint a legfőbb oka az eltérő fizetéseknek az az, hogy egy női munkaerő "drágább". Szülhet, általában ő marad otthon a gyerekekkel (mondjuk inkább az a jellemző, hogy ez szándékolt, nem kényszerű) szülés után, betegség után, így nem stabil munkaerő, járukékot kell fizetni akkor, amikor valójában nem dolgozik a kötelező szabadságon felül (a női munkaadók is előnyben részesítik a férfi munkaerőt, pont ezért). Változást az hozhatna (feltételes mód), ha a férfiak ugyanúgy kivennék a részüket a házimunkából és a gyereknevelésből (bár ekkor a fiatalok kerülnének még hátrányosabb helyzetbe), vagy az állam extra kedvezményeket biztosítana a munkaadóknak, hogy ne legyen gazdasági ráfizetés. Meg persze elég bölcsöde, óvoda, gyökeres változás a nemi szerepekben (ami kérdés, hogy lehetséges lesz-e valaha eltüntetni teljesen a nemi szerepeket), meg hasonló apróságok. De pánikra semmi ok, idővel az az eredmény fog bekövetkezni, aminek be kell.