A "Kékszakállú herceg" hozzáállás tényleg nem jellemző? Lent

A Kékszakállú hercegben ugyebár Judit bekerül a várba, és elkezdi "felfedezni" azt, ami a szimbolikusan elvben a férfiélek titkainak megismerése. A herceg mindig mondja neki, hogy nem akarja megmutatni, de az utolsó kivételével végül mindegyiket rendben megnézik. Viszont az utolsóra azt mondja, hogy azt semmiképp nem nézheti meg, és ez a régi asszonyok terme (a többinek is megvan a szimbolikus jelentése). Persze Judit csakazértis megnézi, és ezért neki is meg kell halnia. ( [link] )

Bocsánat a zanzásított összefoglalóért, tudom, hogy kicsit operagyilkos :) De ez a lényeg. És erre mindig mindenki azt mondja tanulságnak, hogy lányom, sok minden érdekelhet a pasid múltjából, de az elődeidről ne kérdezd, ne akard tudni, ha megbízol benne, akkor hidd el, hogy szépen lezárta magában. Semmi közöd hozzá. És ez szerintem rendben is van így. De, az igazság az, hogy ezt én éppen nem így tapasztalom. A környezetemben egy csomószor van, hogy a fiúk úgy mesélnek a korábbi szerelmeikről (mmint a barátnőjüknek), hogy senki nem kérdezte őket, sőt, a lányt már kissé feszélyezi is. Mert ő elfogadta, hogy nem ő az első de azért...

Na, erről kinek mi a vélemény? :)