3 hónapja szakítottunk a barátommal, én még mindig szeretem, és folyamatosan csak sírok. Vissza akarom kapni. a vak is látja rajtam, hogy kínszenvedés az életem nélküle. Akkor nekem ő lenne a nagy Ő?

:( Ez olyan szomorú, ha a barátod lennék, én nem hagynám ezt csak úgy veszni, ha tényleg csak ennyi az indok. Mások is így alkotnak egy párt, házasságban is van olyan hogy az egyik fél külföldre vagy messzi városba megy dolgozni.

Ezt nem is érteném. Bár én eléggé érzelmes és ragaszkodó típus vagyok, a páromat életre-halálra is szeretném, ha nem valami komolyabb, nagyobb csalódás váltaná ki a szakítást..

utolsó voltam

:(

Igen, megértem, egy félrelépés nálam is kivágná a biztosítékot, de én haragudnék is a férjemre.

Miért nem beszéli meg velem a problémáját, amit esetleg meg is oldhatnánk?

Ne sírj, ha tudod, vedd fel a kapcsolatot, nekem meghasadna a szívem látni a párom fájdalmát, ha csak ez a külföld az akadály.

Egyik tanárnőm fiának 10 éves kapcsolata lett oda, hogy a lány kiment Japánba, és ott akart maradni. De ez egy másik történet, a részleteket nem ismerem, de nagyon is át tudom érezni, milyen ha elhagyják az embert.

Az én volt barátom se akart semmit megoldani, később rájöttem, alkalmatlan is lenne rá.

Attól függ, mennyire friss neki ez a volt nős dolog.

Bár, ha magamból indulok ki, ha új kapcsolatom lenne, már egy gondolatnyit se izgatna a múlt. Mert újra van ok a boldogságra.

Szerintem érzelmileg nem túl stabil a párod.

Az enyém éretlen volt, és csak mostanság esett le.

------------ az ő indoka a szakításra az volt, hogy nem vagyok elég "felnőtt"--teljesen még nem is, én a koromnak megfelelően viselkedtem végig, tudta ezt, hisztizésre meg nem emlékszek.

Pocsék helyzet ez, akárhogy is jön.

Én is így éreztem, ahogy te most.