Ki érti ezt? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú)

Együtt voltunk évekig,olyan volt ez,mintha a Mennyországban éltünk volna. A szerelmünk olyan volt ,mint Ady és Léda szerelme,szenvedélyes,heves,vad. Volt itt minden ígérve, házasság,gyerek,közös lakás,élet,elmúlás együtt.

Az évek múltával sok minden,sok mindenki közbeszólt ,beleszólt a kapcsolatunkba és hanyatlásnak indult, bár én még küzdöttem érte minden erőmet megfeszítve,de a legvégére belefáradtam,nem bírtam már tovább küzdeni,így eltávolodtunk egymástól, és ő egy régi barátnőmmel összeszűrte a levet, majd szinte szó nélkül elhagyott. Nem hibáztathattam ,hiszen már eltávolodtunk egymástól,ami bántott,hogy nem szólt,hogy nem lépett ki időben..

Eltelt egy hónap azóta és hajnalban hívott többször is. ÉN nm vettem fel a telefont. Két nappal később napközben is hívott. Erre se reagáltam. Láttam egyik nap,hogy hazafelé tartott,de észrevett az utcán és megfordult,direkt úgy jött,hogy elmenjen előttem,nézett rám,kedvesen nézett,úgymint ha még mindig együtt lennénk,felemelte kezét és lágyan integetett nekem.ÉN csak néztem őt ,néztem,majd elfordítottam fejemet..

Nagyon fáj ez nekem,újra felkavart, mióta hívott rossszul érzem magam. Nem jönnék vele újra össze azok után amit tett,de nem tagadhatom,hogy a mai napig szeretem. Nem tudok mit tenni,úgy érzem nem leszek többé szerelmes senkibe se,itt van rengeteg férfi,udvarolnak egyikükkel kicsit szorosabb lett a viszonyom,de nem érzek semmit iránta sem.Nem tudok bízni ,nem tudok szeretni, egyre csak ő jár a fejemben,vagyis az emlékeink,az a vad szerelem,az a teljesség amit akkor éreztem,vérzik a szívem.