Miért van ezt? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

Majdnem két éve beszélgetek vele MINDEN NAP (és nem én szoktam kezdeményezem a dolgot!), sokszor nagyon bensőséges és személyes témákról is.

Szóval soha nem árult zsákbamacskát, állandóan azt hangsúlyozza hogy valami miatt nem tudott belém szeretni, és hogy ő ezt mennyire sajnálja. Persze ez az érzés sajnos NEM kölcsönös. Körülbelül két hét alatt zúgtam bele szegénybe.

Ezt én elfogadtam, próbáltam magamnak más partnereket keresni. (Eddig nem sikerült.) Namármost 100%-ig biztos vagyok benne, hogy neki is többet jelentek a barátságnál. Soha nem flörtöl velem mostanában, de állandóan féltékeny, állandóan keresi a társaságomat és ráadásul meg is mondta, hogy nem tudja elképzelni a napját úgy, hogy ne beszéljen velem egy pár szót előtte.

Most két nap szünetet tartottam, egyszerűen nem válaszoltam neki. Az egy dolog, hogy elárasztotta az ablakomat mindenféle hülyeséggel, kínjában pedig az előző szerelmeihez írt szerelmes versekkel bombázta az üzenőfalat (ja, egyébként 30 évesen még egy rohadt barátnője sem volt), de fel is akarta venni az egyikkel a kapcsolatot.

Úgy érzem, hogy én egy amolyan "langyos víz" vagyok a számára. Az frusztrál a legjobban, hogy annyi nőbe volt szerelmes az életében (voltak köztük nálam sokkal csúnyábban is, hülyébbek is...), és belém pedig soha. Miért van ez? Mit tehetnél ellene?

A kapcsolatot egyébként nem tudnánk "csak úgy" megszakítani (pedig gondolkoztam rajta), mert munkatársak vagyunk, és nagyon kell a pénz.