Milyen jó tippek, tanácsok vannak arra, hogy hogyan tegyük túl magunkat az első nagy szerelmen? Neked hogy sikerült felejteni?

Mikor jött el az a pont,mikor már tényleg nem éreztél semmit?

Az első komoly kapcsolatom ért véget 2 év után kb 2 hete.

Sok volt a veszekedés,felgyülemlett minden és kimondtuk,hogy akkor legyen vége.Utána írt,hogy szerinte is csak hitelen felindulásból volt, s kis idővel ha lenyugszunk minden rendbejön.

Ezzel a reménnyel magamban, írtam neki egy hét után,hogy nem tudok nélküle élni,próbáljuk meg és ha mindketten kicsit engedékenyebbek leszünk menni fog.

Erre ő már teljesen rideg volt,s többször is mondta,hogy ne haragudjak,de ő nem szeretné újra kezdeni. Úgysincs ideje semmire a suli mellett,addig biztosan nem akarja.

Ezt úgy vettem ki,hogy kijárja a sulit,majd ha úgylátja,hogy van ideje visszajön,de addig lesz@r.

Azóta harag van bennem,viszont mindig eszembe jut,hogy a sok közös dolog amit együtt átéltünk,és hogy szünetekben együtt voltunk,most meg csak úgy elviharzik mellettem.Ilyenkor mindig nagyon rosszkedvű leszek,szinte csak sírnék.

Ezt akarom valahogy elnyomni magamban,mit csináljak,hogy ne legyen rossz?Ez fejben dől el,és minél jobban arra gondolok,hogy nincs értelme sírni utána mert nem szeret,akkor idővel tényleg ezt fogom gondolni?

Nektek mi segített? És szerintetek nem csak kihasználás a részéről,ha úgy gondolja,hogy ha leérettségizett akkor visszajön?Vagy higgyek abban,hogy "aki szeret úgyis vissza talál hozzád" vagy ha szeretne nem menne el?Mit gondoltok?

Ősszel lesz 12-es én 17 L