Hogyan hozzam vissza 10 éves kapcsolatunkba a tüzet?

A nagyszülők azért vannak, hogy ők vigyázzanak a gyerekekre, amikor a szülők kettesben akarnak lenni.

Egy ágyban alszotok egyébként?

Nos megpróbálok jól válaszolni, legalábbis olyan szempontok alapján, ami nálunk működik egy ideje, félig öntudatlanul, félig tudatosan.

Először is amiben vagytok rettentő sok párt érint. A kapcsolatokat az idő és a mókuskerék őrli fel, 10-15-20-...n év alatt. Ezt persze egyikünk sem gondolja, az elején a rózsaszín köd elég nagy :) Ez a legnagyobb buktató a kapcsolatokban egyébként.

A probléma két fő oka, hogy 1. Rettentő kimerültek vagytok 2. Az időbeszotás, és energiaszint nem engedi meg, hogy magatokkal, és egymással törődjetek. (csak magatokkal törődni is legalább annyira fontos mint a másikkal)

- Mindenképpen súlyos határvonalat kell húzni. Visszavenni a hajtás üteméből, mértékéből. Meg kell tanulni nemet mondani! A gyereknek ,a családnak, a főnöknek, és néha a másiknak is.

Egyszerű példa: Mi otthon egész egyszerűen nem vagyunk hajlandó munkával foglalkozni. Elmesélni lehet, de foglalkozni vele nem. Ha épp nem érünk rá, vagy más a terv, kizárt dolog, hogy a család bármely tagjával foglalkozzunk. Nem érdekel, hogy sütit sütött, majd átmegyek érte máskor, nem érdekel, hogy bevásárolt, nem érdekel hogy épp csak beszélgetni akar. Mi éppen mást csinálunk. Szóval nemet kell mondani.

A gyerkőcök nyilván más eset. Nem tudjuk mekkorák. Jó ötlet ilyenkor nyáron táborba adni, vagy ahoyg hugomék csinálják vetésforgóban amikro tudják "lepasszolják" nagymamáknak, akik alig várják, hogy unokázzanak. Ők pedig egyszerűen elhúznak hegyalja fesztiválra, egy hétvégére a telekre, moziba, stb...

Tudatosan húzzatok határvonalat, hogyan is "rajzoljátok körbe" a ti saját körötöket ami szent, és tabu. Oda be soha senki. Se munka, se család, se senki.

Egyszóval átütemezve az életeteket amikor megvan a mozgástér akkor azt meg megtölteni.

Ha lehetne én recepre felírnám a két hetente sörözést a haverokkal/barátnőkkel csipogást. Azt mondom, hogy ha van hobbitok akkor azzal is foglalkozzatok. Egyedül is el lehet menni egy műszakoi boltba venni valami kis bizb*szt, vagy beülni a kozmetikushoz, fodrászhoz,kocogni a barátnővel, valami kis mozgást csinálni, pl: úszni vagy hasonló. (a mozgás a szenvedélynek nagyon jót tesz ;) ) Egyenként is mozduljatok ki otthonról. (kisimítja az agyat) És utána a fenn maradó időben (lehet ügyelni a fele-fele arányra, jót fog tenni) közös program.

Ha gyerekek lepasszolva hétvégére, akkor egy kirándulást csinálni. Csak ketten. Elmenni ide vagy oda, csak ketten. Moziba, szinházba, itt a nyár, tessék beugrani egy strandra pancsolni egy délutánt, kimenni a kertbe egyet közösen kertészkedni. Egymás jelenléte kisimult környezetben a lényeg. (a tevőleges "csinálunk valamit" az csak az ürügy ilyenkor, hogy nevén lehessen nevezni a programot :) )

Ez mindkettőtök részéről határozott, és tudatos életviteli átszervezést igényel.

Tudom, hogy rám fogsz zúdítani 1000 érvet, hogy "igen de". Csak sajnos ez kifogás, és nyugodtan ráírhatjátok majd a válási papírokra: elváltak, mert "igen de".