Mindenki azt kapja amit megérdemel?

2.: "Általában kedvesen, megértően viszonyulok az emberekhez és ezt a segítőkészséget, kedvességet szinte mindig viszonozzák is."

Nekem pont fordítottak a tapasztalataim. Régen (sőt, ma is) mindenkivel kedves voltam, nem bántottam másokat, érdekes módon nem egyszer gúnyoltak emiatt mégis, ami nagyon rosszul esett. Olyanok is tették ezt, akikkel elvileg barátok voltunk. Most meg még ők haragszanak, mert kerülöm őket. Persze, így utólag látom, annyira volt ez barátság, mint amennyire komolyan vettek engem, egyenrangúan kezeltek. Vagyis semennyire...

Előző válaszoló vagyok. Még annyit, hogy a sorsban hiszek, mert nekem is megvoltak a magam bűnei még régebben. Sokszor eszembe jut, hogy a régi dolgaim utóhatásaként kaptam a rosszat később. Viszont nem bántottam azokat, akiktől aztán én kaptam meg a magamét. Vagyis ők engem ok nélkül bántottak.

Egyébként én a sorsot nem úgy képzelem el, hogy egy lény egyengeti az útunkat, és büntet vagy jutalmaz, hanem egyszerűen úgy, hogy az ember tulajdonságai hozzák magával a bűnöket és büntetéseket. Tehát szerintem semmi ezoterikus nincs a sorsban, csak mivel nehezen megfogható, meglátható, ezért nem hisznek benne sokan.

Kérdező: "Akkor ha ez a mondás igaz mindenre,akkor MIÉRT érdemlem én ezt?"

Szerintem igaz a mondás. Előbb-utóbb mindenki azt kapja, amit érdemel. Nálad szerintem az lehet a gond, hogy olyan helyen keresel lányokat, ahol nem neked valók vannak, tehát nem a rendesek között. Rengeteg lány van, aki a jó tulajdonságaidat tudná értékelni, de ha te inkább a külső alapján keresel párt, vagy hogy mennyire társasági, bulizós az illető, akkor azt kapod, amit érdemelsz: semmit. Felszínes emberek között, miért csodálkozol, ha nem értékelik a jó tulajdonságaidat? Szerintem ha tényleg hozzád illő, rendes lányok között kezdesz keresgélni, akkor is azt fogod kapni előbb-utóbb, amit érdemelsz: egy megértő, hűséges társat. De előbb neked kell rendbetenned ezt az egészet magadban, megismerned önmagad, hogy ki is vagy, és mit akarsz.

Sziasztok!

Nekem pl. Asperger-szindrómával (zárkózott ember) kell élnem születésemtől,de ez nem érdekel senkit, úgy kezelnek, mint valami szerencsejátékost vagy alkoholistát.

Mit lehet tenni? Egyáltalán nem akarok milliomos lenni, de ennél többet érdemelék azért.

Te se add fel, sajnos ilyen az élet, küzdj! Neked biztosan sikerülni fog!