Érzem, hogy nem szerelmes belém a barátom. Szakítanom kéne, vagy várjak, hátha változik még a helyzet?

Üljetek le, beszéljétek meg. Sajnos az én tapasztalatom az, hogy inkább szakítani érdemes. 4 olyan kapcsolatom volt, ahol addig vártam, amíg lehetett, amíg úgy nem gondoltam, hogy ennél még egyedül lenni is jobb. És nagyon utáltam akkor egyedül lenni. Légy erős!

U.I. Bunkózik? Kifejtenéd egy picit jobban? Egy kapcsolatban maximum egészen enyhe bunkózás megengedett, de szerintem ha valaki szeret, az nem bunkózik kicsit sem.

Nekem az első kapcsolatom másfél hónapig tartott, márciusban lett vége.

Borzasztó volt, nem akarom részletezni, az én barátom is ilyen furán kezdett el viselkedni, erőltetett dolgokat, szavak nélkül is,fura témái voltak, én nem hisztiztem soha.

Inkább én kerestem őt, volt hogy simán megmondta, hogy 1 hétig nem lesz itthon. Most akkor hogy várta volna, hogy előrébb jussunk, ha csak én tettem érte? Neki miért nem volt fontos?

Aztán kisütötte, hogy "gyerek vagyok" és megront, meg minden hülyeséget. (csak ámultam)

Én is eléggé belezúgtam, de most már jövök ki ebből az egészből, mindenki azt mondta nekem hogy inkább ő az éretlen, főleg hogy még csak el sem búcsúzott élőben, vagy megbeszéljük, megoldjuk, én is ezt ajánlottam fel, és ahogy általában viszonyult az egészhez.

Ő is azt mondta hogy elmúlt a lelkesedése, pedig tápláltam belé. Persze amit még nem láttam időszerűnek, nem tettem meg. Kevés az a 1,5 hónap.

Szomorú ez tényleg, ha nem is tesz a dologért, akkor ő egy éretlen valaki, aki azonnal akarhat mindent, vagy fél ragaszkodni.

----------------------

Vagy ha bunkózik, lehet hogy előjött az udvarlási korszak utáni igazi énje. Lehet én se bírtam volna sokáig a barátom "amikor nekem jó, legyünk együtt, csináljuk amit szeretnék, ha társaság van, villogjunk, amúgy nem érdekel az egész" elvét.

Most ebből merítek erőt.

Szerintem beszélj vele ezekről, mert megteheted, engem csak úgy leráztak, hogy neki ne fájjon, mit érzek.