ELőfordult már Veled ilyen?

Fogalmam sincs, ezen is szoktam sírni...

Igazából ha szakít emiatt, én megértem, azt szeretném, ha boldog lenne, és ha mellettem nem az, akkor remélem talál magának másik lányt, aki még nálam is boldogabbá tudja tenni. Nem tudom, meddig fogja bírni, de én szeretem, és várok rá... A többi rajta múlik. Nem tudom, hogy érezhet, de remélem nem szenved annyit, mint én... Mondjuk hallottam közös ismerőseinktől, hogy mióta eljöttem, magába fordult, visszahúzódóbb lett, csak akkor szólal meg, ha muszáj stb.

Am azt nem tudom, vajon lesz-e jövője, mert sokan biztatnak, de vannak, akik mondják, hogy rengeteg pasi van még a világon. Tényleg teljesen fenn vagyok ezen akadva, és az egyetlen, amit nagyon nem szeretnék, az, ha nem mondaná el, hogy már más csaj tetszik neki, és ejtve vagyok nála. Ettől igazán rettegek, de igyekszem bízni benne... Aztán majd meglátjuk...

Köszönöm és igyekszem optimistán nézni a jövőt...

Hát, igazából a mi felállásunk most úgy néz ki, hogy ő jön ki majd hozzám 1,5-2 év múlva, ha meglesz az anyagi háttere... Valószínű majd valamikor megyek haza látogatni (remélem minél hamarabb), de ez sok mindentől függ, nem hiszem, hogy most nyáron összejöhet, esetleg majd téliszünetben...

Több, mint 3 éve ismertük egymást, külsőre pont az ideálom, mindenki mondta, hogy összeillünk, meg aranyosak vagyunk meg minden. Úgy Istenigazából csak 3 héttel a távozás előtt kerültünk közel egymáshoz, ő hozzám szólt, én elolvadtam, és most, hogy jobban megismertem imádom őt a belső tulajdonságai alapján is. Mintha nekem teremtették volna... =) Szóval tudom, hogy nem sok ideig voltunk együtt, lehet nem kéne ennyire ragaszkodnom hozzá, de úgy tűnik, ő is kötődik hozzám, szóval amíg egy szikra esély is van, nem adom fel... nem sok ilyen ígéretes kapcsolat adódik az életben... :D