Úgy hiányzik, pedig nem is az enyém. Mit csináljak? :- (

Azért félek beszélni vele, mert annyira kevés az a jel, amit utalásnak vehetek, és nagy az esély arra, hogy teljesen félreértem, és csak barátságot akar, semmi mást. Mindent tönkre tennék egy rosszul irányzott kérdéssel. Inkább marad a bizonytalanság és hiányérzet, mint hogy még ennyi kapcsolat se legyen köztünk.

Ha meg esetleg kiderülne, hogy neki sem vagyok közömbös, talán tovább nehezítené a dolgot.... mert szakítani nem akarunk, megcsalni nem akarunk, akkor meg kinek jó, ha tudjuk, hogy vonzódunk egymáshoz, de nem lehet belőle semmi?! Akkor szintén fennáll annak a veszélye, hogy megszakítunk mindenféle kapcsolatot, hogy ne legyen kísértés....

Hjaj.... ha volna két életem... :-)

Kedves 9-es, köszi neked is a tartalmas választ, sok igazság van abban amit írtál. Igen, biztos, hogy én is teszek hozzá azzal, hogy sokat gondolkodom rajta, belebeszélem kicsit magamba ezt az egészet. És nyilván lehet oka ennek az is, hogy hiányzik valami, ami a párkapcsolatomban már nem igazán van meg. Talán a figyelem, vagy az a bizonyos bizsergő érzés. A párom nagyon sokat dolgozik, és elég keveset van velem, olyankor is emészti magát a munkahelyi gondok miatt. Próbálom lelkileg támogatni, és próbálok azon is lenni, hogy kilendítsem ebből az állapotból, és menjünk valahová kikapcsolódni. Ez időnként össze is jön, de aztán visszazuhanunk a mindennapi mókuskerékbe.

Ez a dolog meg belevitt egy kis csillogást a napjaimba :-)

Azért bárki nem alkalmas a "csillogtatásra" sem :-))

Köszi a könyvet, hallottam már erről az elméletről, bár a könyvet nem olvastam. Hát.... a párom lenne az utolsó, aki nekiülne egy ilyen könyvet elolvasni :-) Se ideje nincs rá, meg szerintem badarságnak tartaná az egészet.