Úgy hiányzik, pedig nem is az enyém. Mit csináljak? :- (

Kedves 3-as, köszi a választ! Próbálom hessegetni magamtól a gondolatot, hogy ez az érzés mennyivel több, mint barátság.... :-( Nem tudom, hogy mit érez. Kedvelni biztosan kedvel, hisz mindig nagyon kedves. bár ő alapvetően nagyon kedves ember mindenkivel. Keresi velem a kapcsolatot, hívogat néha ide-oda, de nem konkrétan engem, hanem ha mondjuk van egy rendezvény, kérdezi, hogy mi megyünk-e. Tehát véletlenül sem randi.

Majdnem minden nap ír, de ha el is kanyarodik néha egy icipicit flörtbe a beszélgetés, az még teljesen a jóízlés határain innen marad, és inkább nevezném poénkodásnak, mint flörtnek. És ez is nagyon ritkán, szinte véletlenszerűen van. De azt majdnem minden nap megkérdezi, hogy vagyok, milyen napom volt.

Úgy várom a holnapot, és hogy lássam, jött tőle üzenet :-(

A párommal nagyon régóta vagyunk együtt, összetartozunk, nem szeretném elhagyni, sem megcsalni őt. Már nincs az a nagy lángolás, talán soha nem is volt olyan hatalmas szenvedély, de 12 év után talán ez nem is meglepő.

Ő sem független, és kívülről nézve jól megvannak a párjával. Eszembe sem jutna szétválasztani őket!

De mi a fenéért hiányzik ennyire? :-(

De hogy beszéljem meg vele? "Szia, figyelj, akarsz tőlem valamit, csak mert hogy sűrűn írsz és kedves vagy velem?!"

Hát szerintem világgá rohanna :-) Nem akarom elijeszteni magamtól, mert mi van, ha ő csak barátként néz rám, és azért ír sűrűn, mert akkor épp ráér, de a köztes időkben eszébe sem jutok.

Nem szeretnék beégni, hogy én többet gondoltam, míg ő egyáltalán semmit, aztán utána még annyi sem lesz, amennyi most van.