Ilyen esetben ti mit csinálnátok?

Hát, ha emiatt megharagudnak rám, vállalom. Bármire megkértek, idáig mindig mindent megcsináltam és megtettem. Gondolok itt: Locsolás, főzés, takarítás, mosás, amikor ott voltam. Akármit, bármit. De én erre még nem állok készen, hogy elmenjek, leánykérőbe, ahol az öccse kéri meg a lányt, akivel csak 1 éve vannak együtt. Én pedig, aki mindig mindenben segít, 3 éve vagyok együtt a barátommal és engem meg még nem jegyzett el mert ő még nincs rá kész, meg ne eröltessem, akkor az anyukája se eröltesse, hogy elmenjek erre az összejövetelre. Ha majd eljegyez a barátom, akkor én is elmegyek mert akkor már úgyérzem, hogy a családhoz tartozom, de addig nem érzem úgy. Szeretem, tervezzük a jövőt, de szerintem az eljegyzés az egy konkrét dolog.

Nem fogom kierőszakolni belőle, de ő se erőszakolja ki belőlem azt, hogy rosszul érezzem magam. Mikor a barátomék nagyobb körű családjába volt bejelentve ez a dolog már ott is majdnem elbőgtem magam, hogy de jó nekik, pedig még csak 1 éve vannak együtt. Most pedig ez a dolog, inkább nem. Nekem ez nagyon rosszul esik, és nem hiszem, hogy visszatudnám magam fogni sírás ügyileg, pedig tényleg sokszor próbálom. És nem sikerül. Leélgetni, meg hogy kérdezgessenek, hogy mi a baj? Ahhoz nincs kedvem, mert beszélni sem szeretnék róla. A barátom tudja, hogy mik bántanak engem, megszokott vígasztalni, és ezt is megfogja érteni, hogy nem megyek.

Anyukám mondogatja itthon, hogy pedig menjek el meg menjek, mert akkor a barátnőm anyukája majd ellenem hangolja a barátomat, de ha ennyit érek a barátomnak, akkor hangolja!

Na mindegy

Köszönöm a válaszokat!

Én akkor is úgy érzem, hogy nekem nem kell ide elmennem, mert nem engem akarnak megismerni, hanem a szülők egymást. És engem nem hívtak meg, csak a barátom szülei, de az öccse barátnőjének a szülei nem.

És lehet, hogy gyerekes de nekem fontos, és lehet, hogy nem csak rólunk szól az eljegyzés, de a házasság csak rólunk szól, hogy mi egymással hogy tudunk élni. És ennek az alapja az eljegyzés. Én még nem tartozom a családhoz. Segítek mindenben, de akkor sem szeretnék elmenni, mert rosszul érezném magam. Nem is ismerem őket, hiába vagyunk 4 éve együtt a barátom öccsét se nagyon ismerem, 1x 2x ha 1-2 mondatot beszéltem vele, de semmi több. Akkor is zavarban vagyok, még náluk is, és nem tudom ezt az érzést magamból kiölni. És hiába nyugszom meg egy két hétre, utána újra előjön. Talán az eljegyzéssel máshogy érezném magam. A szüleim is mondták itthon, hogy engem nem hívtak meg és ilyenkor nem kell elmennem, csak ha engem is megkeresnek és meghívnak.

16/17 igazad van, ez is nagyon bánt.

Lehet, hogy én vagyok szörnyű, de én így döntöttem.

Köszönöm a válaszokat!

Van kutyám.