Mi a véleményetek az alábbi megállapításról, amelyet egy felhasználó tett itt az oldalon?

13 éve vagyok együtt a párommal. Idén szerzem meg a 3. diplomám, egész idáig suliba jártam, tanultam, külföldön jártunk 1000 felé mindenféle erasmus meg cserediák programmal. Jelenleg fix állásom van, a magyar átlagfizetéshez képest egész jó kezdő fizetéssel. Jelenleg 30 leszek ősszel. Tervezem a családot, de még csak ebben az évben készülünk házat venni (jelenleg albérletben vagyunk), utána jöhet az esküvő (ha lesz, mert én papír nélkül is éppúgy szeretem a párom) és a gyerek. Nekünk az volt az elsődleges, hogy megteremtsünk egy fix alapot, szüleink példájából tanulva. Nem származom szegény családból, egy átlag magyar, 3 gyerekes család, de szüleim belefutottak több hitelbe is, ami miatt a mai napig küzdenek. Tény, hogy el lehet érni, ha az ember nagyon akarja, de nekem pl. voltak feltételeim, amikből nem voltam hajlandó engedni, pl. a saját ház, az anyagi háttér. Ezek nélkül nem vállalnék gyerkőcöt. Hugom viszont 25 évesen férjhez ment 2 év randizgatás után, és még abban az évben bővült a családjuk.

Lehet, hogy akkor én nem számítok normálisnak, de én jól érzem így magam, max 5 éven belül már valószínű, hogy az én lábaim körül is futkosni fog két gyerkőc, de nem érzem, hogy le lennék maradva. :)

De lehet, hogy most hülyeséget írtam, és a kérdező az egyedülálló, családi tervek nélküli nőkre gondolt, velük nem tudom, mi a helyzet, csupa pár vesz engem körül :)