Volt-e　mar　olyan　hogy　megbantad& #12288;h. 　elengedted　az　1. szerelmed?

Hiba a mátrixban.

V o l t

te egy nagyon megfontolt ember lehetsz, ha ennyi szunetet hagysz a szavak kozott

N e m v o l t.

ezt meg mi a rakrol irtad h ilyen tagolt a szoveg meg ezek a szamok....:O

3 éve vagyunk együtt a párommal. ő az első, igazi szerelem. nem olyan régen ütköztünk egy nagyobb problémába, kezdtem elveszíteni magunkban a hitemet. fontolgattam, hogy talán még sem alkotunk jó párost. de nem, nem hiszem, hogy valaha is ki tudnám heverni ha szakítanánk. soha senki nem lenne hozzá fogható. ha találnék is mást idővel, biztosan nem tudna akkora helyet elfoglalni a szívemben mint ő.

De, hogy válaszoljak is: igen bánom. Még nagyon gyerek voltam de ott volt a lehetőség, annyi reménykedés és álmodozás után csak egy karnyújtásnyira volt a válasz de nem éltem vele. Igaz még csak 14 voltam de akkor is bánom, hogy nem tettem semmit.

Volt. Van. Sokáig azt gondoltam, hogy egye fene, ő volt a tanulópénz, sajnos; ő szinte tökéletes volt, csak én voltam alkalmatlan bármiféle párkapcsolatra (a családi hátteremmel nem meglepő). Majd lesz más, aki olyan fontos lesz. De azóta se találkoztam senkivel, aki bárhogyan is a nyomába ért volna; 7 év telt el, lassan 28 leszek, és most már ordas nagy hibának tűnik, hogy anno elszakadtunk egymástól. Azóta amúgy találkoztunk párszor, de sosem került szóba komolyan, hogy újrakezdhetnénk, csak egy-két pillanatra vetődött fel. De meg is értem, azok után, amit vele műveltem. De hogy jó példát is mondjak: egy családi ismerősünk 30-valahány évesen talált egy cetlit a munkahelyi asztalán, azzal a felirattal, hogy "Évikém! Eleget hülyéskedtünk, ideje összeházasodnunk." Az a férfi írta, akivel a húszas évei elején volt együtt, és azóta sem látta. Össze is házasodtak. Boldogan éltek, míg el nem váltak - sokára.