Miért veszik ki a kapcsolatokból a bókolás, ha más viszont bókol nekem, akkor meg jön a féltékenykedés?

Lassan 3 éve vagyok együtt a barátommal. Az első évben még viszonylag sokszor mondta nekem, hogy csinos vagyok, észrevette az új ruhám, az új frizurám, még az új ékszereimet is. Szinte mindent, és sokszor bókolt is.

Mára már csak azt szokta közölni velem, ha észreveszi, hogy híztam, vagy ha valami szerinte bénán áll rajtam (ami nekem viszont tetszik és mások szerint is jól áll), mert neki nem tetszik. Nem emlékszem mikor mondta utoljára, hogy csinos vagyok, csak úgy spontán, vagy szép a mosolyom...

Idáig ezek a hiányok talán fel sem tűntek, de kikerültem vendéglős tanulóként étterembe dolgozni, ahol a pincérek egytől egyig észreveszik ha új ruhám van, ha más a hajam, és többször mondták csak úgy spontán munka közbe, hogy milyen szépek a szemeim, és milyen kedves a mosolyom is. Sokszor mielőtt hazamegyek megjegyzik, hogy milyen csinos vagyok ma... Ezek mind nagyon jól esnek, de eszembe jut az is, hogy a barátom nem mond ilyeneket nekem, viszont ha megtudná, hogy a munkatársaim igen, biztos, hogy parádézna rajta.. (mert 2 férfi és egy nő alkotják a pincér csapatot)

Én többször mondom a barátomnak, ha úgy gondolom, hogy csinos. Vagy valami jól néz ki rajta... Belőle ez miért veszett ki?

Köszi

L20