Szakítanom kéne, de nem megy! Hogyan lehetne mégis?

Akárhányszor látom, együtt vagyunk, mindig minden olyan tökéletes, és hiába, hogy elhatározom, na, most vége lesz, egyszerűen nem tudom megtenni. Semmi okot nem adott rá, szeret, hűséges, őszinte, de... Azért is nehéz végleg megválni tőle, mert nagyon szeretem, és egyelőre még nem tudom, hogy csak emberileg, vagy szerelemből is. De már nem érzem magam igazán jól a kapcsolatunkban, sokszor az agyamra megy, kiakaszt, lefáraszt, lassan már a szexre is kifogásokat keresek, így szerintem nincs értelme, főleg huszonéveink elején, nem szeretném erőltetni. De véget vetni se tudok neki. Nem akarom megbántani, és nyilván én se dalolászva sétálnék ki a helyzetből. Szeretem, hozzászoktam, ragaszkodom hozzá.

Hogyan vehetnék erőt magamon? Nem akarok tőle megválni, mert jó vele, csak... Bizonytalan vagyok, és egyre erősebb bennem az érzés, hogy mégsem egymásnak lettünk teremtve, mint azt hittük korábban. Még ha konkrétan tudnám, hogy nem, nem szeretem, vagy ha bármi okom lenne rá, de nincs semmi ilyesmi! Akarok vele lenni... És mégis...

Nem vagyok normális, tudom, de ha egyszer azt érzem, hogy ennek nincs jövője...?

Kérlek, segítsetek! Hogy lehetne ÍGY szakítani?

Előre is köszönöm a válaszokat.

21/l, másfél éve kapcsolatban 22/f-el.