Hogyan vegyem rá a barátnőmet, hogy sportoljon valamit?

Menjetek inkább uszodába, esetleg majd strandra, ha jó idő lesz. Ott is sokat lehet mozogni, úszni, és hülyülni is, pl. dobálhatod a vízben, azt szeretik a lányok, biztos bejönne neki.

Olyan sport kell neki, amiben szórakozhat is és észre se veszi, h mozog.

Hát, igazából igen jól teszed, amit teszel. Ha ilyen megértően és segítőkészen állsz a dologhoz, nem bántod sértésekkel, akkor én a helyében már rég tettem volna a dologért (magamért is, és a páromért is). Csak így tovább. Esetleg mondd el neki, hogy rosszul esik, hogy nem érdekli a vágyad, kérésed.. hátha akkor észbe kap. Rám is feljött 1-2 kg a három éves boldog kapcsolatomban, s mikor a páromat kérem, hogy szóljon, ha már oda kell figyelnem, pontosan efféle figyelmeztetésre gondolok. (Neki egyelőre nem kellett szólnia, de ki tudja.) Szerintem okosan teszed, amit teszel!

23/L

Nekem is tunya a barátnőm:s és én is egészségmániás vagyok:D

Jó program pl egy közös túra,sátorozós a balaton körül bicóval:) ilyen közös sport:) Bár én gyúratom, de csak popsira, meg ráállítottam a taposógépre;)

Köss a hátára egy horgászbotot, a végére meg akassz egy sütit, de úgy himbálózzon előtte, hogy ne tudna elérni!

A szamaraknál ez bejött régen.

Kedves utolsó!

Ha mindened fáj egy tesióra után, nem gondolod, hogy változtatni kéne? Akinek ilyen a hozzáállása, az nem is érdemli meg, hogy segíteni akarjanak neki. Aztán majd rinyálsz, ha elhagy a párod, mert örökké nem fogja elfogadni, hogy nem érdekled magad, és az sem érdekel, hogy ő mit akar.

7. Mozgás mindenképpen kell, egészséges. Nem kell feltétlenül, hogy izomláza legyen az embernek utána. De ha egyáltalán nem mozogsz, akkor azt érezni is fogod, fáradékonyabb, kedvetlenebb leszel. A szellemi képességekre is jótékony hatással van a sport.

A tesiórákon egyébként sokszor tényleg csak elveszik az ember kedvét az egésztől és felesleges dolgokat csináltatnak a tanulókkal.

#8 Sosem voltam mozgékony. Kiskoromban is letettek egy sarokba reggel, ott is maradtam estig, mert nem volt kedvem elmászni. Oviban, általános iskolában is utáltam mozogni. Beültem inkàbb egy padba rajzolgatni. Középiskolában csak fokozódott ez az utálat az empátiát nem ismerő testneveléstanárok miatt. Pl nekem eltört az ujjam kosarazás közben és ugatott velem, hogy folytassam, ne hisztizzek, de nekem fontos volt és most is az az ujjam, hiszen művészetis vagyok, ez az 5. évem, szerencsére már nincs tesi. Arról, hogy nem vagyok mozgékony, lehet a vérszegénységem tehet, nem tudom.

Szerintem az, hogy nem mozgok nem azt jelenti, hogy nem érdeklem magam. Egészségesen táplálkozom, otthon paleozok, koliban norbis u1 kaját eszem, sokat törődök a külsőmmel, az igénytelen rám a legutolsó szó. A párom 6 év együttlét után megszokhatná már a helyzetet. Nem mondhatja, hogy esélyt sem adtam a sportnak, mert balettoztam, kondiztam, úsztam, teniszeztem, jógáztam, fociztam, röpiztem és még kosaraztam is, de a lovaglást és a biciklizést is kipróbáltam, de még a búvárkodást is, mert édesapám sem nyugodott bele abba, hogy utálok mozogni. A lovaglás nem volt olyan rossz, de mégsem nekem való, mert az állat nagyon érzi a szorongásomat, a jóga megy még el, de arra a koliban nincs időm, otthon meg egy kis faluban nincsenek jógázók. Mellesleg a párom sem rettentő sportos alkat, a focitól izmosak a lábai, de van neki sörhasacskája, meg husis a karja :) Szerintem pont cuki rajta az a bébiháj. Tudom, hogy ezért nem fog elhagyni, mert nem mozgok. Nem vagyok attól még dagadt disznó, a páromat az zavarja, hogy gyesza vagyok, bárki simán megverne, meg túrázás közben zavarja, hogy kidöglök pár km után és a koncerteken nagyon kell vigyázni rám, mert a mosholók felborítanak.