Miért van az hogy mostanában ugy érzem, hogy már nem szeretem annyira a páromat de mégis ha külön lennénk szinte meghalnák nélküle. Bennem lenne a baj vagy csak az idő mulása miatt van?

Te még mindig szereted a párod, csak a kezdeti fellángoló szerelem enyhült kicsit, ami a kapcsolatotok elején minden bizonnyal jelen volt. Ezt az is bizonyítja, amit írtál, hogy "ha külön lennétek akkor meghalnál nélküle". Persze ez nem gond, szinte minden kapcsolatban így van. Az első hetekben, hónapokban természetes, hogy rózsaszínben látja mindenki a világot, de egy idő után ez enyhül, esetleg elmúlik, de még ugyanúgy szeretik egymást, bár már nem azzal a rajongás szintű szeretettel. Ezzel nincs semmi gond. Nem írtad, hogy hány éves vagy, éshogy férjed van-e, de hidd el, nincs benned hiba;) Mostmár eljutottál arra a szintre, mikor bízol a férjedben, és biztonságban érzed magad, amiért tudod, hogy van neked. Esetleg feldobhatnátok a kapcsolatotokat 1-2 újítással pl a szex terén, vagycsak szervezzetek több közös programot, biztos máshogy tekintenél erre a témára;)

Szia! Mi jelent az, hogy már nem szereted annyira? Szerintem ha le is cseng a kezdeti időszak, akkor sem azt érzem, hogy már nem szeretem annyira. Ha így érzed, akkor valami gáz van. Azt meg tudod, hogy meghalnál nélküle? Akkor mi az hogy már nem szereted annyira? Ha várod, hogy együtt legyetek, még akkor is, ha nem csináltok semmi különöset, akkor minden rendben. Egyéb esetben nem árt elgondolkozni bizonyos dolgokon.

Szia én azt gondolom, egy hosszú kapcsolatban nem lehet mindig ugyanolyan intenzitással szeretni a másikat. Én megmondtam a páromnak(egy őszinteségi rohamomban), mikor az érzéseinkről beszéltünk, hogy van amikor megőrülök érte, amikor úgy érzem jobban szeretem, mint eddig bármikor, és vannak olyan időszakok, amikor nem ilyen erősek az érzéseim. Persze akkor is szeretem, de nem úgy. Akkor azt érzem, hogy a szeretet, a tisztelet a kötődés erősebb. ilyenkor szoktam neki viccesen azt mondani, olyanok vagyunk egymás mellett mint két öregember. Szerintem ez tök normális, ne legyél kétségbe esve. Majd jönnek olyan "események" amikor újból olyan nagyon beleszeretsz:-) Esküvő, baba stb...

utolsó vagyok... az események nem csak ezek lehetnek, mert ezekből azért elég kevés van:-( pl nálam, egy szerelmi vallomás, amikor kiborulok (mint most, hogy elvesztettük a babánkat), és képes elviselni hetek óta a hisztimet, a depimet, és még mindig türelmes velem, még mindig tud vígasztalni, és nem küld el a picsába, hogy most már akkor elég. Hogy amikor csak egy kinyúlt póló van rajtam, zsíros a hajam és tele van a fejem pattanással, akkor is képes azt mondani, hogy én vagyok a legszebb a világon, és soha nem kell neki más. Amikor egy fárasztó nap után gyertyafényes, pezsgős, vörösrózsás vacsival vár... szóval ilyenekre gondolok