7 hónap külföldözés után a párommal, nemhogy megszoknám az itteni életet, egyre jobban kikészülök. Teendő?

10 hónapja vagyok együtt a barátommal. Otthon ismerkedtünk meg, aztán 3 hónap telefonálgatás, meg skypeolás után arra jutottunk, hogy kijövök ide hozzá. Az volt a terve a barátomnak, hogy elköltözik a munkásszállóról egy albérletbe és ha kijöttem elmegyek egy nyelvtanfolyamra, hogy aztán tudjak dolgozni én is. Sokat gondolkoztam mire elhatároztam magam, volt valamennyi spórolt pénzem is, gondoltam hát legyen. Még sosem mentem hosszabb időre külföldre, tartottam az egésztől, de bíztam benne, hogy lesz végre egy normális kapcsolatom és minden jó lesz, ketten összehozzuk a kis életünket.

A vége az lett, hogy a munkásszállóról átköltözött egy faluba egy olyan albérletbe, ahol közösen kellett éljünk 2 meleg férfival (nem vicc), közös konyhával meg minden. Ez tartott kb 4-5 hónapig. Bejelentkezni a lakcímre természetesen nem lehetett, ebből kifolyólag nyelvtanfolyam és munkavállalás szempontjából teljesen meg voltam lőve. Aztán lassan leesett a tantusz, hogy az is igazából egy olyan kiadott szoba volt, amit szintén munkásoknak szoktak kiadni. Folyamatosan ki voltam borulva és egy idő után sikerült kiharcoljam, hogy költözzünk már máshova. Párom a közvetítő irodán keresztül intézett egy másik lakhatást nagy nehezen, ami igazából semmivel nem másabb, mert itt 2 német munkással élünk együtt közös konyhával és közös fürdővel, akik rendetlenek, isznak, szaros gatyát szanaszét hagynak a fürdőbe stb... és mivel ez nem lakás, hanem csak egy szálló, ide sem engednek bejelentkezni lakcímre. Lakcím nélkül meg itt nem lehet kezdeni semmit. Annyi pénzünk nincs, hogy kaucióra össze tudjunk gyűjteni és elköltözzünk normális albérletbe ketten, mert a barátomnak folyton tartozásai vannak. A kapcsolatunk alapjában véve jó lenne. Szeretjük egymást, de az én idegrendszeremnek ez már sok, mindig ideges vagyok és már jópárszor megbántam az egészet, hogy otthon hagytam a munkám, családom, mindent. Az elmúlt 7 hónapnak az volt az eredménye, hogy az itthoni semmittevéstől felszedtem 12 kilót és depressziósnak érzem magam a 4 fal között. A barátom reggeltől estig dolgozik, hazajön fáradt és elalszik, persze ez érthető. Viszont az embereket még midnig nem értem meg, nem is érintkezek másokkal szinte, csak a párommal. Éjjelenként aludni sem tudok már a nyugtalanságtól. Haza szeretnék menni szivem szerint, de már nincs pénzem a hazaútra se, a barátom meg hallani sem akar róla, hogy elmenjek haza, pedig szerintem előbb utóbb úgyis ez lesz. Egészségbiztosításom sincs itt, bármi van még orvoshoz sem tudok menni. Nagyon rossz, hogy ilyesmit mindent letisztáztunk mielőtt kijöttem és semmi nem úgy van. Utálok itt lenni, utálom ezt az egészet, néha úgy érzem, hogy szétrobbanok a feszültségtől, már sírni se tudok, csak nézek ki a fejemből mint egy idióta és belül szétrág ez az egész. Se szép szóval nem tudom megértetni a párommal, hogy haza szeretnék menni, se veszekedéssel nem megyek semmire nála. Nem érti meg, hogy leépülök idegileg. Tudom, hogy Magyarországon nagyon rossz minden és mindenki azzal jön, hogy nehogy hazajöjjek, mert mekkora sz@rság van Magyarországon, de engem már nem érdekel, csak szeretnék hazamenni innen a családomhoz. Szeretem a párom, de én így már nem tudok élni együtt idegen férfiakkal pláne egyedül nőként. Azt látom, hogy önzőzik és csak azt akarja mindenáron, hogy itt legyek, de azt nem látja, hogy hányszor sírtam már. Ha hazamennék, nagyon hiányozna valószínűleg, de ha itt maradok akkor fel fog emésztődni a kapcsolat is, velem együtt, mert apró dolgokon már szétrobbanok és cirkuszolok. Ő hazajönni nem fog, ezt megmondta. Tudom, hogy hülyeséget csináltam azzal, hogy kijöttem, felelőtlen is voltam talán. Arról nem is beszélve, hogyha valaki hozzámszól és nem értem, teljesen bepánikolok. Interneten keresztül próbáltam a nyelvet tanulni, de nem is ragad meg, meg kiejtést sem tudom. Ti mit tennétek, hazamennétek vagy maradnátok? Én azt szeretném, hogy hazamenjek, otthon visszamenjek a régi munkahelyemre (visszavennének) és ha ő is egyenesbe jön, addig én is otthon dolgoznék, gyűjtenék és ha úgy állunk tényleg, akkor összeköltözni normális helyre ,mert ennek így semmi értelme:(