Szerintetek jól tettem, hogy szakítottam vele?

"Próbólom magamba lezárni ezt a kapcsolatot"

"és levettem facebookrél,hogy kapcsolatba"

ÉS tudnék még idézni kb: az egészet.

Véletlenül bejelöltél valakit, aki jött-ment Győr Debrecen távolságon, alig találkoztatok.

Ez az ember egy futó ismerős. Nem kapcsolat, nem szerelem, semmi érzelem, semmi cél, semmi.

Nem is tudsz szakitani, és nincsen mit lezárni! A levettem a "és levettem facebookrél,hogy kapcsolatba" dolog

mininum vicces, erősebb szót dirtekt nem használok.

Néha nagyon elgondolkodom, hogy emberek mire alapoznak emberi kontaktusokat, és mit neveznek kapcsolatnak, és mitől "szenvednek".

Ne haragudj, ne nem tudom értelmezni rendesen a problémádat, mert nincsen... (és akkor finom voltam nagyon)

Dowd - Bizony, a mai fiatalok felszínes világával nagyon nehéz, ha nem lehetetlen egyesülni nekem is. Pedig korom alapján nem jelenthetne kihívást(22). Ők a jövő nemzedéke.

Szomorú

#6

Amikor 30+, és 40+ éves emberektől olyanokat olvasok, hogy "pornót néz nem tudom megbocsájtani",

"El akar menni valahová nem tudom elengedni mert nem bizok benne" és hasonlók, akkor elég világos, hogy közöttük sincsen szereteten

alapuló kapcsolat ahol a másikat figyelembe veszem, értékelem, empatikus vagyok és sorolhatnám.

Két sziget egy háztartásban akik kapcsolatnak nevezik magukat, és szexelnek. Ha végigolvasol pár történetet neked is az jön le,

hogy meglett emberek szerelmi kapcsolatnak hivnak sima szexkapcsolatot, és fel sem tűnik nekik. Ez a generáció felnőtt, és

neveli azt a generációt akire te is utalsz.

Nagyon sokan "kapcsolat függők" ám. Ezért mindenféle emberi kapcsolatot szeretnek kapcsolattá "erőszakolni", "átcimkézni".

Sokan irják, hogy ha igazán szeret nem csal meg. Nem a fenét. Nem ezért nem csal meg. Azért nem, mert van annyira mély empatikus

intim viszony köztük, hogy a másikat nem bántja vele, tudja, hogy ez fájdalamt okoz, sőt ezt a mentális viszonyt nem akarja felrúgni. Kvázi: "nem éri meg". Semmi köze ahhoz a legendához, hogy párkapcsolaotűn belül nem kiván meg mást. Fenét nem. (alapvető biológiai tulajdonság)

Ha ez nincsen meg, mert "átcimkézett" kapsolatról van szó, akkor egyenes az út idő kérdése. A durva, hogy emberek simán leélnek 20 év házasságot is

igy "átcimkézve". Elég végigolvasni a GYK-t és ez világos mint a nap. Ez persze nem össze keverendő a fiatal tizenévesek "járunk/nem járunk/összejövünk/szakitunk" esetével ami megint a legendával ellentétben természetes pszichoszexuális fejlődési életszakasz.

A tragikus az, hogy a saját anyja nem mondja el neki (mert ő is egy ilyen false kapcsolatban él immáron nem természetes módon) hoyg "kislányom, ez normális, de ne vedd komolyan, mert hiába érzed úgy nem az." És amikor sir a "szerelmi bánattól" nem erre hivja fel a figyelmet, hanem "szemét pasik" vagy egyszerűen le sem sz--ja a dolgot. (ez a gyakoribb) Egyszóval nem a 15 éves kislánykák a hibásak hanem a szülei akik b--tak megtanitani neki amit kell. (mert ők sem tudják)

Csak innentől fogva már kanyarodhatnánk is el az átcímkézett kapcsolatok miértjére,az inkább pszichológiai kérdés lenne erős társadalomkritikával megfűszerezve. De ennyire nem akarok elkalandozni. Én amondó vagyok, hogy hiába nem kapja meg a fiatal a kellő nevelést, neki sem szabadna igénytelennek lennie lelkileg. Lehet, és kell is saját magadat nevelned, tanítanod a más és sajat tapasztalataid alapján. A tiniktől én általában el is nézem az ilyet, de 18-25(sőt imént említed te is h a határ a csillagos ég) évesnél már inkább azt gondolom, hogy bizony nem csak a neveléssel vannak/voltak gondok.

Am bocsi az offért.