Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért utálnak azért az emberek mert csendesebb vagyok? Ez tényleg az én hibám lenne? Legyek öngyilkos?
21 éves lány vagyok. Engem a családomon kívül még soha nem szeretett senki. Sem az általános iskolában, sem a gimiben nem szeretett senkit. Hogy ha voltak "barátaim" mindig otthagytak engem egy másik barátért. Hát igaz hogy most van egy "barátnőm" a gimiből de őt se érzem úgy hogy szeretne mint egy barátot. Az osztálytársaim is mindig kigúnyoltak a csendességem miatt, pedig csak nem akartam konfliktusba keveredni senkivel. Az osztályaimban mindig én voltam az egyik jó tanuló.
A párkapcsolataimban is ugyanez van. Még csak 3 "párkapcsolatom" volt de mindig szakítottak velem mindenféle ok nélkül, szó nélkül leléptek ki se fejtették mi volt a probléma. Pedig annyira azért nem vagyok visszahúzódó hogy még velük se beszéltem, beszéltem, és még csókolóztam is velük. Viszont a szexig egyikkel se jutottam el de csak azért mert ők fel se hozták ezt a témát.
ha gondolod, én szívesen ismerkednék veled!
23/F
Engem is mindig gúnyoltak a csendességemért. Tényleg elég visszahúzódó voltam, de ennek megalapozott okai voltak, főleg családi. Depressziós időszakaim is voltak, azt hittem, komolyan öngyilkos leszek. Mindig volt egy-két barátom általánosban és gimiben is, de sosem tudtam rendesen beilleszkedni (bár azt is meg kell említsem, hogy nem is akartam volna a sok félagyú közé...) Szóval elég életképtelen és gyáva voltam.
Aztán történt pár fordulópont az életemben. Kettőt nem szeretnék megnevezni, de a másik kettő az az volt, hogy egyetemre mentem és lett egy párom is. Elkezdtem kinyílni, lassan rátaláltam magamra. Mostanra nagyon sok emberrel jóban vagyok, vannak legjobb barátaim, egy csodás párom, és tudom az értékeimet. Ne félj, borzasztó nagyszájú lettem. Nem bunkó, de meghúzom a határokat és elvárom a tiszteletet az enyémért cserébe. Emellett önálló is lettem, úgy érzem, bármit el tudok és el tudnék intézni, nem esnék kétségbe. Egyébként én is 21 vagyok.
Ez még messze nem a végállomás, szóval te is gondolj úgy a mostani életedre, mint egy szakaszra. Én sem az lennék most, aki vagyok, ha nem így alakult volna az életem, tele megaláztatásokkal és magánnyal. Sokkal szélesebb látókörű vagyok, sokkal nagyobb az érzelmi intelligenciám, és míg a sok idióta régről ma nem tart sehol, én egész szépen haladok. Míg nekik sose jön össze normális párkapcsolat, nekem ez is megadatott. Téged azért hagynak el, mert nem tartanak semmire. Ha látnák, hogy ismered magad, és meg tudod húzni a határokat, akkor máris nem így viselkednének veled. Hidd el, nagyon sokan járnak még ebben a cipőben, mi lenne, ha mindenki öngyilkos lenne? Ne is járjon ilyeneken az eszed. Szedd össze magad, és ne törődj másokkal. Ez egy örök szabály, csak magadra számíthatsz, csak te vagy a fontos.
Ismét azt tanácsolom, írj nekem privit (29/F).
Hamar ki tudom elemezni a problémádat, csak adj neki egy esélyt! Az ok benned van, de el se hinnéd hogy egy pillanat megváltozni! Ezért írj rám, nem fogod megbánni.
Ezen nincs mit túlelemezni, nem jársz suliba, munkád sincs, mégis miféle önértékelése legyen így az embernek, ha ettől úgy érzi magát, semmire sem jó?
Ez viszont nem felmentés, csupán egy tény. Szóval a rizsából már elég volt,a tettek mezejére kéne lépned. Valamit találni, bébiszitterkedni, bármit...csak csinálj valamit, mert szerintem túl sok időd van gondolkodni is.
Ezek után lehet beszélgetni önismeretről, de a köldököt nézve még senki nem jutott tapasztalathoz.
Emiatt pedig butaság öngyilkosnak lenni, csupán vakvágányra jutottál.
Először is életmód változtatás kéne, aprólékosan felépítve, hogy összeszedd magad. Ha gondolod, a többit privátban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!