Miért dönt valaki úgy, hogy egész életére egyedül akar maradni?

Attól még lehet, hogy idővel megkedvel vagy beléd szeret. Én se akartam barátnőt, meg szerelmes se akartam lenni, aztán mégis beleszerettem egy lányba (egy társaságba jártunk és így elég sokat találkoztam vele). Ő persze nem akart tőlem semmit, de ez már egy másik történet.

Mindenesetre soha nem reménytelen a helyzet.

Egyrészt mert nem vagyok, és soha nem is voltam családcentrikus. Nem akarok saját családot, se gyereket.

Másrészt mert a nők feleannyit nem érnek amennyit kínlódni kell velük.

Harmadrészt mert hosszútávon képtelenség megfelelni akár bármelyiknek is.

Sok oka lehet.

feladta hogy megtalálja az igazit mert sokat csalódott

nem akar alkalmazkodni senkihez

túl félénk

lehet hogy egyedül is boldog (bár én ebben képtelen vagyok hinni)

hasonló kaliber mint pl a nővérem. 33 éves lesz, de soha nem volt senkije, se szexpartner, se párkapcsolat, se barátok, se munka. Mai napig nem jár sehová és a szüleink tartják el. Ül a 4 fal között és gépezik...eszik, meg alszik. Anyu főz rá, mert azt sem csinálja...Ennyi az élete. Amikor kimozdult akkor az esküvőmre jött el, azóta se volt sehol.

Azt mondja nem akar férjhez menni, se gyereket. Anyu szerint képtelen érzelmeket kimutatni, és valóban velünk is így viselkedik. Ha olyanja van akkor beszól ok nélkül, bunkó. Soha egyikünk se kapott egy puszit, vagy egy ölelést tőle....

Próbáltam közel kerülni hozzá, de belefáradtam, és úgy nem megy, hogy csak én akarom... Már nem próbálom.

Gondolom ilyen típusú ember van férfiban is.