Elhagyott, majd rájött, mégis szeret. Hihetek neki?

En is otthagytam a baratomat mert mar nem szerettem. Sot, az se biztos hogy valaha szerelemmel szerettem. Nah de nem is ez a lenyeg most itt, hanem az, hogy miutan otthagytam, egy fel pillanat nemsok, annyiszor se jutott aztan eszembe. Ez igy durvan hangzik, de igy volt, mert mar tenyleg nem szerettem. Jobb is volt igy mindkettonknek.

Ezzel azt akarom mondani, hogy biztosan szeret meg, ha vissza akarja csinalni a dolgot. Ha nem szeretne, nem tenne, hidd el.

Az mas tema, hogy mennyire szeret, mert en azon az allasponton vagyok, hogy aki egyszer otthagyott, az maskor is megteszi. Mert ugye ha annyira nagyon nagyon szeretne eleve nem hagyott volna ott...Fontold meg mit teszel, ha nagyon szereted fogadd vissza; viszont ha ugy gondolod hogy tulelned nelkule es eselteg talalnal olyat aki jobban is megbecsul, akkor lepj tul rajta.

Tudom hogy nem ilyen tipusu valaszt vartal, de azert remelem segitettem.

Én is voltam úgy hogy elhagytam valakit, aztán hiányzott és visszamentem hozzá, de nem szerettem csak baráti szinten. Ezután pár hónappal végleg szakítottunk, azóta barátok vagyunk inkább.

Ha már egyszer kimondta hogy nem szerelmes akkor nem hinném hogy így hirtelen rá lehet jönni hogy na mégis. Ez baromság. Csak magányos, nem talált jobb csajt így mégis jó leszel te is.

Amikor el kezdtem olvasni a hozzászólásokat tátottam a szám, hogy mennyi naiv ember van... Elment a volt csajához, de aztán visszajött, mert rájött... meg egy hét után rájött... Ezek aztán magas érzelmi színvonalról tanúskodnak!

Ha még 20 alatt vagytok, akkor belefér ez a vakság, de ha azon túl, akkor elég ciki...

Ezek a visszatáncolások, társfüggések legtöbbször. Már úgy megszoktam... meg jajj de rossz egyedül, és társaik. Ez nem szerelem, még csak nem is szeretet, ez egy nagy nulla. Persze ámítsátok csak magatokat...