Mit tegyek? Lehet belőle komolyan tartós akár végtelen kapcsolat, vagy ebből csak bajok lesznek?

1,5 éve egy lány megtetszett és egy másik lány segítségével próbáltam a közelébe jutni. Viszont ez a lány nagyon erős szeretetet érzett irántam, majd ezt úgy éreztem viszonozni tudom, ám 3 hónap elteltével látta, hogy még jóba vagyok avval a lánnyal aki kapcsán megismerkedtünk. Ezért gyakorlatilag depresszióba esett, mivel még fiatal voltam nem tudtam kezelni a helyzetet távolodtam tőle, majd otthagytam, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rám. (Öngyilkosságot is fontolgatta nem tudom mennyire komolyan, vagy ez csak figyelem felkeltés.) Majd mindezek után éltem az életemet természetesen néha lányokkal is beszélgetve "tetszettek" egyesek. És a kezdetek után 1 évvel újra kezdtünk jóba lenni (több szálon is elkerülhetetlen volt a találkozás, kontaktus), ő még mindig nagyon mély, és erős érzéseket táplált irántam, amit én egy darabig baráti szeretettel, majd mivel a lány nagyon szép legalábbis nekem tetszik (bár nem a legszebb, akit ismerek), ezért elkezdtünk, sok megpróbáltatás, elhatározás, végleges abbahagyási kísérlet után újra szerelmi kapcsolatot kiépíteni. A lány talán a legjobb és legtisztább gondolkodású ember, akit eddigi rövid életemben megismertem. Nagyon jól ment nem voltunk gyorsak (én elég félénk vagyok az ilyen dolgokban), de 2 hónappal az újrakezdés után már csók is volt. Viszont én úgy érzem, hogy engem nagyon egyszerű a "farkamnál fogva" vezetni, tehát egy mutatósabb lány elég könnyen és gyorsan a rabjává tud/tudna tenni (ez ellen erősen próbálok védekezni). A gondolataim azt diktálják, hogy vele a legjobb, de folyamatosan megvannak a szebb lányokkal kapcsolatos ábrándok, hogy vele milyen lenne? Ő is van ilyen kedves, értelmes? Ráadásul még szebb is... A lányt nagyon féltem, mert tényleg egy lapra, rám tette fel az életét. A barátait elvesztette, a családján kívül és rajtam kívül nincsenek igazán erős kapcsolatai. Én nagyon erősen kötődöm hozzá, néha úgy érzem akár le tudnám vele élni az életemet, de néha pedig mégis túlságosan is mély ábrándozásokba merülök más lányokkal kapcsolatban... A lány annyira szeret, hogy azt mondta, hogyha nem én akkor senki és elmenne apácánák (egyébként miattam kezdett templomba járni mikor az élete megnehezült és depresszió szerű lett). Valamiért mégis hatalmas erőt kapott Istentől (mástól ilyet nem nagyon lehet, ezért ez a leglogikusabb következtetés), arra hogy mindezt átvészelje és kitartson, rengeteg megpróbáltatáson ment keresztül. Én nem tudom viszont kiszámítani magamat, bár nagyon szeretem őt. Ám neki a legkevésbé sem szeretnék ártani, mivel látjátok elég sok baja van és volt én teljes szívemből segíteni szeretnék neki. Már játszottam a teljes elköteleződés gondolatával. Nem tudom ezek az ábrándok vagy akár fellángolásnak is nevezhető dolgok normálisak-e, vagy csak én vagyok ilyen furcsa dolgokkal ellátva. Szeretnék egy kicsit beszélgetni erről valakivel akinek van egy kis ideje (privátban inkább). A korom meglepően fiatal, de a dolog komolysága szerintem annál nagyobb (15 éves, ő mindössze 2 hónappal fiatalabb nálam).