ELEGEM VAN! Miért kell ámítani az nem jóképű embereket, hogy öltözzenek jobban, meg gyúrjanak, mert akkor máris jó csávók lesznek? Hátha reményt adtok nekik, és később ugyanúgy pofára esnek? Azért itt sokkal többről van szó sajnos.

Az utolsó nem mond hülyeséget egyébként.

Nekem hasonló dolog történt a volt barátommal.

Nem a külsejével volt baja, hanem hogy neki kisebb volt az átlagnál... De tök jó volt szexuális téren minden, szerettem vele lenni, ügyes volt, odatette magát, de annyira bemagyarázta magának hogy 'ez biztos nem elég nekem, majd keresek olyat akinek nagyobb, biztos nem jó ' hogy a végén már a kedvem is elment tőle... Ahelyett hogy RÁM hallgatott volna inkább itt a hülye gyakorin olvasgatta erről a véleményeket... Na mindegy.

Ne az érdekeljen téged se hogy mások mit gondolnak, mit mondanak, hanem az, hogy az az egy aki téged érdekel mit mond. Nekem is tetszett már olyan fiú, hogy mindenki csak pislogott, hogy mit látok benne. Majd meglesz a párod.

Itt teszik a lányok a szépet és a jót, de fogadjunk, hogy egy közmunkás sráccal pl eszük ágába nem lenne szóbaállni...

Félre ne értse senki, én nem nézem le a közmunkát, de azt látom, hogy sok lány igen, sőt a lányok döntő többsége!

Drága Kérdezô, a "kedves, szép, okos, stb." lány vagyok.

Hidd el, vagyok annyira empatikus, hogy megértsem a helyzetedet. Viszont a kérdésedbôl és a válaszokból az jön le, hogy sértôdékeny vagy és ha valaki próbálna segíteni, rátámadsz, ha valaki pedig erôsíti a tábort, akkor már rögtön lepacsiznál vele. Szóval nem lehet értelmesen, provokáció (vagy annak tûnô szöveg) nélküli választ írni. Ezért nem is probáltam.

A kérdésben azokat az embereket kritizálod, akik segíteni szeretnének, míg a válaszokban te is ugyanazt csinálod. Értem én, hogy neked azért "szabad", mert te "csúnya vagy" és neked sikerült elérni egy bizonyos szintet és mindenkit erre bátorítasz. De akkor mennyivel vagyunk mi "rosszabbak"? Mi miért nem adhatunk tanácsot? Azért, mert nem életük át .. De attól még lehet, hogy pont ezek a tanácsok tudnának segíteni.

Jellemzôen csak az elôbbi válaszom azon részére reagáltál, amiben megfogalmazom, mi a véleményem az ilyen, megsavanyodott életû emberekrôl, akik nem tudnak semmihez sem pozitívan állni. :)

Te sem vagy valami empatikus, drága Kérdezô. A volt barátom miatt akár el is kezdhetném kerülni a nem túl helyes srácokat, hiszen tényleg válogathatnék a "felsôbb rétegbôl", de sajnos engem nem érdekel a külsô.

Ezt ti rontjátok el azzal, hogy nem próbáljátok meg élvezni az életet. Tudom, hogy nehéz "rondaként", de ha elfogadnád a hiányosságaidat és a pozitív tulajdonságaidra koncentràlnál, más lenne a dolog. Csak van pár olyanod, hisz barátnôd is volt..

Uram bocsá', hogy ilyeneket merek írni.

Nyilvánvaló, hogy a külső egy kulcsfontosságú dolog és az hogyha bárkit megkérdezel, inkább választja azt, aki számára esztétikusabb külsővel rendelkezik. Én régebben nagyon kövér voltam, és sokat piszkáltak emiatt. Tudom, milyen amikor az embert a nem épp előnyös kinézete miatt nézik le, vagy ítélik el, anélkül, hogy tudnák mi van mögötte. És bár a túlsúlyt le lehet faragni, az ember kap egy alkatot, én például olyat kaptam, hogy minden a felső testemre megy, főleg a karomra, és még akkor sem lenne modell vékonyságú, hogyha nem lenne rajta az a kis felesleg. Viszont lehet keseregni, hogy jaj, én nem születtem olyan arccal, olyan alakkal, olyan testtel amilyen sok másiknak megadatott. Hidd el, nekem sem olyan jó, de meg kell tanulni vele együtt élni. Igen, az arcom sem olyan szép, mégis iszonyat helyes srácok jöttek oda hozzám, és szemeznek velem, mert van egy kisugárzásom, mert olyan ruhákat veszek fel. Egy srác például az ruhám miatt figyelt fel rám a metróban, ami nem volt sem kihívó, sem ilyesmi, egyszerűen csak különleges volt, és tükrözte a személyiségemet. És még ezek után is irigylem azokat a lányokat, akiknek gyönyörű babaarcuk van, és irigylésre méltó alakjuk, annak ellenére, hogy olyan sokat azért nem tesznek érte, és bármit ehetnek nem látszik meg rajtuk. És lehet folyton ezen kattogni, lehet állandóan szerencsétlennek érezni magad az életben, csak nem haladsz előre, és eltelnek az éveid. Én például örülök, hogy annak ellenére, hogy nem olyan szép formás a karom, mint amilyet szeretni, és sajna egyelőre nem tudok ezen változtatni egyéb okok miatt, örülök, hogy van. Örülök, hogy hallok, hogy látok, és persze sok hátrány származik abból, hogyha az ember épp nem a világszépe, de mindenkinek joga van megtalálni a társát, viszont ha az szükséges, hozza ki magából a legjobbat amit tud, mert valójában mindenki a tökéletességre vágyik, de higgy nekem a probléma mindenki életében megvan, még annak is, akiről úgy látszik, semmi trauma nem érte. Egy szép külsejű lánynak mondjuk 10 éves korában meghalt az anyja, az sokkalta rosszabb, minthogy nem úgy nézek ki, ahogy szeretnék. Nem azért mondom, mert ez törvényszerű, és tudom is, hogy milyen, mert én is folyamatosan nyomás alatt érzem magam, de tudom, hogy el kell fogadnom, amim van, mert amin nem tudok változtatni azon kár keseregni, és akkor már inkább próbáljak a lehető legjobban kinézni. Ha az öltözködésemmel kell megnyernem az embereket, akkor azzal fogom. És viszont ha egy emberben belül rendben vannak a dolgok, akkor az látszik, még ha nem is mondom rá, hogy szép ember.

Vannak sokkal nagyobb korláttal rendelkező emberek is, lelki és fizikai értelemben is mondom ezt. De például múltkor láttam a gyönyörű lányt, egy nem épp a legmegnyerőbb kinézetű fiúval, vagy fordítva. Mindenkinek más a szép, és nagyon sokféle ember létezik. A kerekesszékes is megtalálja azt az embert, akit szerethet, és a szupermodell is. És az, hogy az ember szép nem feltétlen jelenti azt, hogy akkor már neki biztos nagyon könnyű. Mert én soha az életben nem járnék egy bár szép, de belsőleg nemtetsző fiúval. És persze nyilvánvalóan kell, hogy legyen egy vonzalom, de ahhoz egy hosszútávú komoly kapcsolatban muszáj meglennie a belső összhangnak.

Nem vagyok jó pasi, sőt - bár egyes lányok sármosnak tartanak, de ezt most hagyjuk.

Lényeg az, hogy 32 éves létemre 200+ lányot/nőt kaptam meg. Eddig. Mert még játékban vagyok:)

Mi a titkom? A személyiségem. Az agyam. Az empatikus képességeim, az, hogy tudok férfi lenni emellett, olyan, amire vágynak.

Jóképűség?:)) nevetnem kell.