A lány,22 évvel fiatalabb (42F és 20N). Működhet?

A lány, 22 évvel fiatalabb (42F és 20N)

Egy viccel kezdeném, ami nem vicc.

Két haver találkozik:

- Hogy vagy?

- Jól

- Bővebben?

- Nem jól

Azért írtam ezt, mert hosszú lesz amit írok. Ha keveset írnék, akkor nem azt menne át amit szeretnék, hanem egy elferdített változata. Persze lehet, hogy picit terjengős lesz az írásom. Sebaj. Nézzétek el nekem. Köszönöm

Több kérdést tartalmaz az írásom, mivel összetetten szeretném leírni mindazt ami foglalkoztat mostanában.

Sokszor eszembe jut József Attilától a Tiszta szívvel c. verse.

„Nincsen apám se anyám,

Se istenem se hazám”

Azt hiszem ezzel sok mindent elárultam magamról. Mindennek következtében eléggé magam alatt vagyok mostanában. Talán depressziónak is hívhatnánk azt amiben vagyok igen sokszor. Néhány mondatot azért had írjak magamról. Őseimtől folyamatosan kaptam, hogy milyen h..lye vagyok, milyen bal..f.. és bármit is csinálok az rossz. Így nőttem fel. 5 évesen kb rájöttem arra, hogy semmit sem szabad elhinnem nekik és így is igyekeztem felnőni és magamat igyekeztem okosabbá tennem. Igyekeztem olvasni, csinálni több mindent. Szereztem is két diplomát, de azt azért mondjuk ki őszintén, hogy a diploma az egy szakma megtanulásának a mélyebb változata. Persze azon kívül is mindig igyekeztem mindent jól csinálni.

Mondhatnátok, hogy miért nem költöztem el onnan. Megtörtént. Feleségem addig normálisan viselkedett míg nem lett papírja a kapcsolatunkról. Onnan kezdve minden napot pokollá varázsolt és ha nem lépek le onnan, akkor talán már Doszpot Péter rajzolta volna körbe valamelyikünk. Ezt nem részletezném. Drága a tinta ;-). Mivel egy válás és a mai munkanélküli helyzet miatt nem igen engedhetem meg magamnak, hogy új házat építsek és gyorsan tovább lépjek így kénytelen voltam visszaköltözni őseimhez. Na ezt nem kívánom senkinek sem, hogy itt a helyembe legyenek.

2010-ben összejöttem egy nálam 8 évvel fiatalabb nővel. Furcsállotta, hogy miért mondom neki, hogy ide nem jöhetünk, de ő meg akarta ismerni őseimet. Hát beadtam a derekam. Anyám az első pillanatban, ahogy ránézett: „Ki ez a rib..nc?” majd valamivel később „Nem meg mondtam, h ne hozd ide ezt a riba..cot!!”.

Na innen kezdve teljes depresszió következett. Szakítottam a leányzóval (Más miatt!). Senki se jött ide és én se mentem sehova. Se munkahely se semmi. Nem csináltam semmit. TELJES DEPRESSZIÓ lett úrrá rajtam.

Idén, hogy jött Viktorunk közmunka programja, aminek leginkább azt láttam értelmének, hogy nagyon jó közösség építő ereje volt. Megismertem azokat is akikkel lakom a faluban. Köztük van egy roma lány (26) és ez a másik lány is (20), akiről a címnem is írok.

Egy mondatban azért a 26 éves roma lányról had írjak pár szót. Szép. Így amikor csak lehetett, igyekeztem legeltetni rajta a szemem. Majd mutattam neki, hogy lehet ingyen beszélni mobilon és azóta annak a szolgáltatásnak a csevegő részével igen sokat beszélgetünk. Majdnem eljutottunk oda, hogy bérelünk valahol egy szobát és jól érezzük magunkat, de aztán történt valami és maradtunk barátok. Annak ellenére, hogy a 8 osztályt úgy írták be neki, mert csak 6-ot végzett, igen értelmes nő. Egész más, hogy megismerünk valakit vagy csak első pillanatra gondolunk valamit.

Amiért hálás lehetek neki, hogy tudtam kicsit udvarolni neki, még ha nem is lett több belőle. De legalább igyekeztem kimászni a depressziómból és talán sikerült is valamelyest. Ezt ugyan nem meséltem el neki, majd egyszer megköszönöm neki ezt. Ezen kívül igen sok dologról tabuk nélkül beszélgettünk. Így sokat tudunk egymásról. Maradunk barátok.

Jöjjön akkor a címben szereplő 20 éves nő.

Ez a lány nagyon szép. Tökéletes alakja van. Egyszerűen gyönyörű. Ezek a külsőségek. Férfi létemre természetes, hogy megfordul a fejemben ez+az. Először másra nem is gondoltam, csak arra, hogy ismét szeretkezhessek valakivel és ha ő lenne az, háát...

Róla tudni kell még, hogy állami gondozott és több nevelő szülőnél volt már. Kb 6-7 testvére lehet még. Pontosan nem tudom. Akiknél utoljára volt, vásároltak egy házat. Felújították és úgy gondolták, hogy majd a másik testvérével fognak ott lakni. Ahogy beszélgettem vele igen sok minden kiderült. Az ilyen szülők is azért nevelnek gyerekeket, mert a pénz a pénz a pénz ugyebár. Sok pénzét elvették amit az állam adott. Bla bla.... Nevelésben sem voltak a legjobbak. Alma ami kívülről szép de belül rohad. Roma nevelőszülőkről van szó. D. szerint sok pénz járna neki, de az el van könyvelve trükkökkel erre arra. Így neki nem maradt. Mivel roma szülők és a szcientológia egyházban is benne vannak így elég meredek ötletekkel álltak néha elő. Erőszakkal hozzá akarták adni valakihez aki az egyház tagja. De ő nem hagyta magát.

Mikor újították fel a részökre vásárol házat, akkor az egyik ottani roma munkással (38) összejött. Úgy mondják, hogy ez volt D. „b” terve. Megszakadt a kapcsolata a szülőkkel, legalább is ahogy lehet, eltiltják a többi nevelt gyermektől. Valójában ő nevelte őket és most nélküle van ott 2 segéd, aki ellátja a feladatát.

Testvérét meg is ütötték úgy, hogy kórházba került. Majd testvére (17) egy 80km-re lévő városba került nevelő otthonba. Szülők ráfogták egy másik testvérükre (22), aki autista. Így megúszták és nem vették e la többi nevelt gyermeket tőlük.

Röviden, neki sincs könnyű helyzete.

Amit nem tudok még. De lehet, hogy igaz. Azt mondta egyszer nekem a nevelő apa, mikor kérdeztem róluk, hogy ők is romák. Pedig teljesen fehérek. Egyáltalán nem látszik rajtuk, hogy azok lennének. Lehet, hogy ismeri az igazi szülőket. Passz. Vagy csak úgy mondta? Nem tudom. Egy roma ismerősöm azt mondta, hogy igen, vannak ilyen romák. És veszélyes is az a fajta, mert 1 millióért eladják a lányaikat, ölnek, vernek, stb... így jellemezte azt a fajt. Na de ezeken nem látok semmi ilyen. Megnézve facebookon a testvéreit, róluk se feltételezném, …

A testvére (17), aki a távoli város lakóotthonában él most egy fiatal roma sráccal jár. Gyereket akar a lány. Megszakította a kapcsolatot D.-vel, aki igyekezett őrá is vigyázni, ahogy az összes többi gyermekre is. De őrá jobban, mivel a testvére. A távolság miatt és még kitudja mi miatt nem hallgat rá. Akárhogy is igyekszik vigyázni rá. D. nem akarja, h testvére elrontsa az életét. Ő igyekszik gondolkodni helyette is. Sajnos tehetetlen. Itt vannak abban a házban egyedül, azzal a sráccal (38), akivel a köznyelv szerint „b” tervben összejött. Na nem mondom, h nem szereti vagy nem szerette.

D. saját magát hibáztatja a történtekért. Hogy ha ott maradt volna akkor most nincs ez. Nem költözik el a testvére olyan messzire és megvédhette volna.

Annyit még róla, hogy az iskolában jó tanuló volt. Szerették a tanárok. Egy normálisan gondolkodni igyekvő fiatal nő.

Röviden ennyit róla.

Most akkor rólunk.

Ugyebár próbáltam neki is udvarolni, nem titkoltan az is benne volt a pakliban, ha akármi is lesz, nem hagyom ki. Aztán ahogy egyre többet beszélgettünk, amikor csak lehetett, együtt jöttünk, együtt mentünk a dolgozóba. Persze igyekeztem mindig úgy alakítani, h azért sétálhassak vele egy picit, míg hazakísérem. Ekkor csak a viccelődések mentek és valahogy szerintem a depresszióm miatt, nem igen tudtam értelmesen viccelődni vele. Mivel szimpatikusak voltunk egymásnak így azért elnéztük egymás botlásait. Magamat nem fényezve, de szellemileg elég intelligensnek tartanak abban a kis környezetben, ahol voltunk a téli közmunkaprogramban. Mondhatjuk, h nem volt nehéz félszeműen a vakok között, de senkit se nézünk le!!! Mert van aki minket nézhet ne le. Scorpionstól idézném, hogy mi mind ugyanaz a nap alatt élünk.

Talán ezen a téren is kicsit felnézhet rám és főleg, mert mindenkivel normálisan beszélek, nem nézek le senkit, nem vagyok velük „bunkó” így jó néhány embertől különbözhetek. Csak gondolkodom. Lényeg, hogy jól el vagyunk egymással.

Történt pár nappal ezelőtt, hogy hazafelé jövet találkoztam velük. Vele, egy másik nővel és egy közös haverunkkal. Kiderült, hogy a másik nőnek is megvan a maga problémája. Veri a férje és épp azért volt akkor vele, hogy ne legyen otthon addig sem. Én, hatalmas jó szívemet ismét kimutattam és mondtam neki négy szem közt, hogy akármi van rám számíthat. Csak szóljon.

Majd másnap elmentem hozzá beszélgettünk. Vártuk valamelyiküket, de őket későbbre időzítettük, hogy egymásra több időnk legyen. Lett is több időnk, mert felhívtuk őket, h majd később jöjjenek. Itt most 18+ rész következne, ezt mindenkire rábízom. A legfontosabb benne, hogy olyan élményben részesítettük egymást amiben ő még soha sem volt és a kémia a minden tökéletesen illeszkedett. Az érintése a csókja annyira finom, hogy el se tudom mondani. Ő hasonlókat mondott rólam. Egyszerűen tökéletesen elvagyunk egymással ezen a téren.

Nem is volna baj, ha csak „vad” szex lett volna. De nem az volt. Mi hatalmasat szeretkeztünk. Amivel még nem lenne több, mint egy kellemesen eltöltött délután. De az utána való beszélgetéseink, amik már nem utcai beszélgetéseknek mondhatóak és itt már nem volt tabu semmiről egy nagyon jó, meleg szívű embernek ismertem meg. Persze kevés néhány óra a másik megismeréséhez de, ha a kezdetek biztatóak, akkor vágyunk a folytatásra is. Mikor felöltöztünk megígértetett velem pár dolgot.

- Többet ne menjek hozzá.

- Ne szeressek belé.

Rutinosan én is megígértettem vele ugyanezeket még ha nem is úgy gondoltam. Gondoltam, hagyom a dolgokat menni a maguk medrében.

Persze másnap is elmentem hozzá. Hasonlóan jól éreztük egymást. Ahogy többet beszélgettünk még jobban megismertük egymást. Megkérdeztem, hogy mi lesz, ha megszegjük a szabályokat. Az egyiket már meg is szegtük, hogy többet nem jövök. De a másik, hogy nem szeretek belé már nehezebben ment. Még igyekszek titkolni, hogy nagyon kedvelem, de azért testbeszéddel kimutatom. Ahogy teszi ezt ő is. Olvasok a jelekből. Ahogy ölel, ahogy csókol, ahogy akar. Ahogy simogat. Nem mondhatom, hogy nem érez semmit. Nem is tagadta. De az nem az ami. Mert ő szereti a párját, abba szerelmes. Naja, gondoltam. Akkor én mit keresek itt. Persze lehet, hogy kis kalandnak gondolta, de igen sok jelből azt olvasom ki, hogy ő is szeretne minél több időt velem tölteni.

Sajnos a helyzete nem teszi lehetővé, hogy lépjen. Az anyagi helyzete. Az enyém se rózsás most. De rajta vagyok az ügyön és vannak terveim. Sajnos nem mindegyik terv helyszíne ez az ország. Ha olyan komoly lenne/lesz akkor van jó ötletem a továbblépésre. Ameddig nincs miért, addig építem a dolgokat, sajnos itt ahol vagyok. Eddig nem írtam a gyermekeimről, de tőlük sem szeretnék messze lenni. Ezért is van megkötve valamelyest a kezem. De ezt most nem részletezném itt.

D.-t nagyon megkedveltem. Nagyon jó ember ő. Eddig élete miatt sok olyant tud, amit a korabeli lányok még 30-40 éves korukban sem fognak tudni. Ezt a tudását igazolta a közös ismerősünk, aki már régebb óta ismeri.

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy 20 éves, virgonc. Nem tudom, hogy mennyire merjek vele tervezni? Olvasgattam hasonló kérdéseket és vannak pozitív válaszok. Ismeretségi körömben is van néhány olyan pár akiknél a ffi javára +20 év ott van és nagyon jól megvannak. Az egyik pár 30,50 a másik 43,58. Így úgy tűnik, hogy a következő időkben is működhet egy kapcsolat. Ami engem most izgat, hogy hogy működhet egy kapcsolat, ha nem egy érettebb nőről van szó, hanem egy fiatalabbról, akinek a hormonjai még lehet elkandikálhatnak erre arra. Azt mondta az egyik ffi ismerősöm az 50 éves, hogy ne gondolkozzak, mert nem szabad. Egy kapcsolatért mindig tenni kell. Ahogy náluk látom ő minden nap sportol, igyekszik a szellemét a lelkét, a testét fitten tartani és ahogy már mondtam, nagyon jól megvannak a párjával.

Köszönöm türelmetek

A fentieket ki kellett írnom magamból és ugyanakkor szívesen olvasnám épkézláb, nem egy szóval lehurrogó hozzászólásotokat. Azokra nem vagyok kíváncsi. Persze egy mondatban is lehet értelmes dolgokat leírni.

Kívánok nektek további Kellemes Ünnepeket