Melyik a rosszabb?

A barátnőmmel 1 hónapja vagyok együtt, én inkább egy barátsághoz tudom hasonlítani a kapcsolatunkat, alig találkozunk, alig vagyunk együtt, plusz én nem érzek iránta semmit sem.(pont ezek miatt)

Így nem jó, akkor inkább ne legyen semmi,viszont amit már összeszenvedtem ezzel a kapcsolattal szeretném feltenni az íre a pontot, ha értitek...erre lesz is lehetőségem, amivel biztosan tudok majd élni, de akkor meg ha utána mondom ki,hogy vége akkor az milyen gusztustalan,kihasználom meg stb...

Ezt aláírom mert az, de utálom,hogy mindig megyek utána,keresem és folyton "lekoptat",mindig dolga van, lehet,hogy már nem is szeret, de én úgy gondolom,hogy jár nekem annyi,hogy lefeküdjek vele (ezzel lehet vitatkozni, de én akkor is így gondolom, ha tetszik ha nem)

Ha ez megtörtént akkor valamit lépni fogok.Két lehetőség van: szakítok vele, vagy csak szimplán nem fogok utána menni,nem fogom keresni és majd ő mondja ki,hogy legyen vége.

De majd ezen együttlét után mindenképpen beszélni akarok erről,hogy jó lenne többet találkozni, nem tudom mit fog mondani, de ha nem tudunk valami kompromisszumot kötni akkor tuti vége, de ha tudunk én szívesen vagyok vele, és szerintem tudnám szeretni...de nem így.

Viszont szerintem nem tudunk majd kompromisszumot kötni, és ezért valószínűbb,hogy szakítás lesz, kérdés,hogy melyik a korrektebb?Ha én mondom meg,hogy ennyi volt, vagy megvárom míg ő?

(Ha én mondom akkor jogosan veti fel,hogy kihasználtam,ha ő akkor pedig nincs miről beszélni, de tény hogy az utóbbi nem túl tökös)