Ha egy házasságban elmúlik a szexuális vágy, akkor ott véget ér a párkapcsolat?

Ugyan sem férjnél nem vagyok, sem gyermekem nincs még, így nem tudom, mennyire ér a válaszom, de...

Innen nézve úgy gondolom, hogy közvetlenül a baba születése utáni időben elég merész dolog lenne elvárni bármelyik féltől is az aktív szexuális életet. Hiszen kimerítő dolog egy pici baba, eleinte még éjszaka sokszor felébreszt, és napközben is sokat kell ugrálni miatta. Még ha GYES-en van is az anyja, akkor is fárasztó dolog, nem beszélve arról, hogy az apának, a férjnek meg mennyi sokat kell güriznie azért, hogy mindent megadjon immár két embernek.

Egy ideig tehát nem biztos, hogy bárkinek is (talán főleg az anyának, azért gondoljunk bele, egy gyerek születése micsoda hormonális perpatvarral jár, kell idő, mire minden visszaáll a régi kerékvágásba) a szexen jár folyamatosan az esze. De ebben az időben sem szabad(na) megfeledkezni egymás igényeiről, már ami a romantikát és a törődést illeti. Nem feltétlenül szexuális tartalmakra gondolok (bár néha nyilván az is beeshet), de azt a fajta intimitást, ami egy szerelmespár között általában megvan, nem szabad(na) hagyni elveszni... Néha egy romantikus közös fürdő, kis masszázs, apró figyelmességek, amik nem kerülnek sok időbe és energiába fenntarthatják azt a szikrát, ami kell ahhoz, hogy minél előbb visszatérjen a szexualitás a kapcsolatba. Sürgetni nem szabad, kérni persze, de erőltetni semmiképp, és türelmesnek lenni, mindkét félnek mindkét fél iránt.

Gondolom én ezt innen így, a házasság és gyerekvállalás ezen oldaláról, ahol még nem jártam. De a magam kis naiv elképzeléseiben ez így működne. Most persze ki tudja, a valóságban milyen lenne, és másoknál hogy működik.

Szerintem ha a hormonok visszaállnak, akkor visszatér az élet. Ez saját tapasztalat! De ezért a pasinak is tenni kell! Ilyenkor nem szabad elvárni a nőtől a csábítást, hanem a férfinek kell levenni a nőt a lábáról!!!

Viszont az normális, ha minden körülöttem lévő pasi észrevesz, és felajánlkozik, de a férjem észre sem veszi, hogy vagyok? Itt kezdődik a probléma! Bevetettem már sok mindent, teljes kudarc!

4-es

teljesen egyetértek.

Soha nem is mennék be hogy megnézzem, ahogy a feleségem szenved és a húsa szétfeszül. Nem hiszem. hogy ugyanúgy néznék rá már utána.

Az apás szülést azért találták ki, mert sajnos még ma is sok férfi nem értékeli a szülést, egyszerű hétköznapi dolognak tartják. Bátyám pl. teljesen odáig volt, hogy egy nőnek mit ki kell állnia, ezért a felesége szülése után mai napig a tenyerén hordozza őt.

Egyébként az hülyeség, hogy nézned kell, sokszor nem is engedik, végig a nő fejénél kell maradnod. Persze még innen sem szép látvány. :)

Egy idő után a szexuális vágy a háttérbe szorul egy házasságban. Azért lássuk be, hogy nem minden a szex. 30 év múlva titeket sem fog annyira izgatni, mint most. Persze az sosem jó, ha idő előtt megszűnik a vonzalom, de azért olykor igenis meg kell küzdeni, hogy a másikkal még sok idő elmúlta után is egy hullámhosszon legyünk. Ez már nem jön magától, mint a szerelem, ezért más tenni kell. És itt kezdődik az igazi szeretet, amikor meg küzdök a másikét, megküzdök azért, hogy szeretni tudjam. A szerelemben egyik fél sem küzd, a hormonok dolgoznak helyettünk is.