Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért nem akar eljegyezni? Meddig várjak?
Lassan 2 éve vagyunk együtt, 1 éve együtt is élünk. Nekem jelenleg nincsen fix állásom (de én ezt rossz kifogásnak tartom), így is jól megélünk, és nyártól már kilátásban is van egy remek lehetőség :)
Többször említettem neki burkoltan,hogy úgy érzem mások az elképzeléseink, de konkrétan sosem említettem meg neki a dolgot,mert akkor már nekem se esne jól,úgy érezném azért teszi,mert "muszáj". Azt is mondtam neki,hogy közös lakásba (most albérletbe lakunk) nem akarok úgy belevágni,hogy nem vagyunk házasok,mert számomra ez komoly dolog. De tegnap már arról beszélt,hogy 1 év múlva, ha az én keresetem félrerakjuk vehetünk egy házat. Én csak álltam ,hogy mivaaan?? Most komolyan ennyire nem érdekli,mit mondok? Arra is utalt már,hogy felőle jöhetne a gyerek is.
Kezdek elkeseredni,mert tényleg semmi hajlandóságot nem mutat.Ennyi idő alatt úgy gondolom,kiderült, akar e vagy sem velem élni élete végéig, ha meg nem,miért tervez ? Csak ígérgetne? De akkor a saját idejét is pazarolja.
Nehéz ügy ez, az se jó ha nem beszélek vele erről, az se ha igen. Gyakran eluralkodik rajtam ez a mérhetetlen szomorúság és kétségbeesés,ezt ő is látja, de nem érdekli.
Már fél éve gyűjt,hogy most a szülinapom,névnapom és tényleg mindig hatalmas ajándékokkal lep meg, pedig én már a gesztusra várnék. Szeretném,ha haladva valamerre az életünk, mert 1 éve egy helyben állunk.
Én tudom ,mit akarok. Házasságban élni vele és családot alapítani, nem szeretném pocsékolni az időmet egy olyanra ,aki talán nem is velem képzeli el.
Tanácsok/meglátások?
Kérem csak normális válaszolók írjanak.
Ő 30/F, én 22/L
Köszönöm mindenkinek a válaszokat, véleményeket!
Nem értek egyet a többségével, de elfogadom és elgondolkodtató. Valóban, ismeretlenül nyílván én is ezeket a válaszokat ,de nem látom ilyen drasztikusnak a helyzetet. Attól még szeretjük egymást,hogy nincs eljegyzés csak persze nekem ez is fontos lenne. Úgy dönöttem várok az évfordulónkig és ha nem történik semmi őszintén megbeszélem vele, akármennyire is nem szeretném,hogy muszájnak érezze addig pedig hátha.. ha meg nem akaródzik neki akkor sem, tudom merre tovább :)
Nem szörnyű a kapcsoltunk, ezt leszámítva minden oké, nem érzem MÉG váló oknak.
csak abba gondolj bele, hogy neked fontos a házasság. és ne várj évekig a semmire, mert te sem leszel fiatalabb....és mondjuk nem könnyű 28 évesen újra nekikezdeni a randizásnak és megtalálni azt, akivel családot alapíthatsz.
(a kor persze csak akkor számít igazán, ha gyereket akarsz)
egyik barátnőm amúgy hasonlóan járt... 5,5 év után ért véget a kapcsolatuk, mert a pasi nem elég hogy hitegette az esküvővel, de még csak arra is lusta volt hogy összeköltözzön vele. a végén meg még meg is csalta a barátnőmet. 26 volt amikor szakítottak, és azóta sincs senkije 2 éve....olyanokat mesélt, hogy a pasik ennyi idős nőnél azt gondolják nem stimmel valami, ha nincs férje vagy legalább eljegyezve.
szóval egyedül van 28 évesen, és 30 évesen meg már babázni akart...
túl sok időt pazarolt arra aki nem akarta elvenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!