Van még remény egy elkeseredett lánynak?

Rájöttem, hogy nem ez a baj, évekkel ezelőtti csalódásaim, olyan félelmeket ültettek belém, amiket nem tudok leküzdeni, mert tudatosan nem is tudok róluk, csak tudat alatt vannak. Viszont emiatt minden utamba kerülő pasiban hibát keresek, amiket utána meg is ideologizálok magamnak, hogy miért is olyan nagy hibák. Volt már bajom, hogy alacsony, kék a szeme, lányokkal barátkozik, nős, dohányzik, buta, tetkós, bunkó, büdös a szája, kicsi a farka stb...és ha ezek esetleg nem állnak fenn akkor addig hisztizek, erősködök, amíg feladja az ismerkedést. Ezt több pasi is aláírhatná, akivel nem jöttünk össze, végül. Képtelen vagyok megbízni bárkiben is. Több probléma is van ezzel az egésszel a végső és hatalmas problémán kívül.

1. már pár nap ismeretség után is túl nagy sérülésnek élem meg egy szimpi pasi elvesztését.

2. kifejezetten keresem a lehetőséget az ismerkedésre (de mi a retkes faszér'?)

3. nem csak a pasiktól félek, hanem már a szextől is.

Az utóbbi dolognál gondoltam arra, hogy esetleg frigid vagyok, de nem, rendesen gerjedek, gyakran magamhoz is nyúlok, pasikra is rágerjedek, inkább szimplán félek, hogy ügyetlen lennék, túl szégyellős, több évnyi kihagyás után, talán ez normális is.

Nem tudnám eléggé elengedni magam, mondjuk ezzel régen is voltak gondjaim. Nem tudok bízni az emberekben.

Nemrég egy műtétet is elkerültem inkább, csak ne kelljen valaki keze alá kerülnöm olyan védtelen állapotban, altatásban.

Van az a fajta bizalomjáték, amikor két ember úgy áll, hogy az egyik háttal a másiknak és elengedi magát, és hátradől a mögötte álló pedig elkapja és így nem esik hanyatt és nem töri össze magát.

Szerintem nem tudnám hátradobni magam senkinek, annyira nincs bizodalmam...

A hatalmas probléma pedig az, hogy hogyan lehet leküzdeni a bizalmatlanságot, amit a világ felé érzek, azon kívül, hogy magamban sem tudok bízni már?

Úgy gondolom, hogy gyerekkoromban minden oké volt, maximális volt a bizalom. Aztán, ahogy nőttem fel és ismertem meg a HAZUG világot csökkent a bizalmam. A szerelmi csalódásokat brutál módon éltem meg, akkor megint nagyot csappant a maradék bizalmam és önbizalmam. Nem csak nekem hazudnak az emberek, hanem látom, ahogy az orrom előtt egymásnak, hogy lehet ezek után bízni? Ha már választások voltak tegnap, a pártok is mindig ígérgetnek fűt-fát, amit aztán nem váltanak be.

Bizalom? Belőlem már kiölték.