Minek higyjek a szemének vagy a szavainak? Lehet igazán olvasni a tekintetből?

6 év után magányra vágyik. Hímezett-hámozott, hogy miért akar egyedül lenni. Egy hét kellett, mire véletlenül kibökte: túl összenőttünk, mert állandóan nála vagyok esténként, megfullad, mindennel idegesítem.

A szavaival mára vagy pár napra küldött el-nem is tudom-, a szemeivel viszont örökre.

Nem jöttek a szavak a szájára, de a szemében olyan sajnáló, "jaj tudod te mi van,olyan nehéz ezt.." tekintet volt.

Melyiknek higyjek? Lehet igazán olvasni a szemekből vagy csak a hangulat miatt szomatizálom a mögöttes érzelmeket?

Rég nem vagyok gyerek, de tiszta szívemből szeretem és eddig azt hittem ő is..