Ti mit tennétek, hogy éreznétek, mit reagálnátok erre?

Barátnőmmel távkapcsolatban élünk, de ezen változtatni szeretnénk, fogunk is, de jelenleg nagyon távol vagyok és nem is tudnék odautazni.

A probléma az, hogy egy ideje követi egy idegen srác (roma származású). Nem bántotta, de követi mindenhová, munka után megvárta buszmegállóba este, magyarázott neki, hogy milyen szép stb.

Barátnőm elküldte, el is ment. Utána többször látta, hogy figyeli, már ismeri a kocsiját, itt ott megjelent, a lakásának közelében, a buszmegállóban ahol leszáll stb.

Már egy ideje ment ez így, én rendőrséget akartam bevonni, de barátnőm még nem.

Azóta ideiglenesen átköltözött máshová, és egy ideig megszűntek a követések, de a napokban újra felbukkant az idegen. :(

Engem már nagyon idegesít, barátnőm most egy barátnőjénél lakik ideiglenesen, de a rendőrségre nem akar menni, és én sem tudok hazautazni jelen pillanatban. Kértem, hogy tegyen feljelentést, nem hivatalosan beszélt is rendőr ismerőssel, és azt mondta, hogy (mivel már kb 2 hónapja megy ez) nem is érti mire vár még, miért nem tesz lépéseket.

A bajom az, hogy barátnőm azt állítja, hogy ha feljelenti csak magára haragíthatja, és nem teszi meg ezért, meg hogy a rendőrök hülyék és hülyén oldanák meg az egészet, és csak félhetne még jobban.

Ami nagyin bánt és idegesít, az az, hogy a fejébe vette, hogy megkeresi ezt a hülyét, és megkérdezi tőle, hogy miért követi, mit akar. Időközben kiderítette hol lakik (követte a barátnőm a csávót kocsival hazáig titokban). Nagyon dühös vagyok, és mondtam neki, hogy meg ne próbáljon egyedül odamenni az idegen lakásához!

Viszont Ő hajthatatlan, és nem tudom lebeszélni róla! Veszekedtem vele, és ráparancsoltam, hogy nem teheti, menjen a rendőrségre inkább, de nem, annál makacsabban akarja maga intézni a dolgot! Én nagyon félek, hogy egy idegen megbízhatatlan, akár milyen bajba sodorhatja magát ezzel.

Tudja, hogy per pillanat nem lehetek ott, hogy segítsek, és megvédjem, és mégis önfejűen bajba keveri magát (legalábbis szerintem veszélyes ez). Nem hallgat rám!

Sajnos családja nincs, és olyan ismerőse barátja sem, akire számíthatnánk, úgyhogy ilyen opció nem nagyon van. :(

Szerintetek jogosan vagyok kiakadva rá? Jogosan mondtam neki, hogy nem szép tőle amit tesz, magával és velem? Hogy ezzel nekem fájdalmat okoz, és ha valami baja lesz, az olyan lenne mintha direkt csinálná, hogy veszélybe kerül, és nem gondol senkire, se rám se semmire, csak magára, és csak az önfejűségére?

Mit lehet ilyenkor mondani, vagy gondolni, vagy érezni? Most én vagyok a rossz mert haragszom rá, és szemét dolognak érzem a részéről, ha ezt meg meri tenni?

Köszi a válaszokat!