Miért érzem úgy, h a barátnőm pasija nem kedvel?

egészen aranyos a srác, nekem ugy semmi bajom nincsen vele. mikor a bnőm bemutatta, tök szimpi volt (a srácéknál voltunk mert a bnőm anyukája ugy tudta h velem van) utána jöttek ugy a bajok, a bnőm félreértett néhány dolgot és akkor átváltottam "kupidoba" és sikeresen a bnőmnek elmagyaráztam h igenis szereti őt a fiu (sírt miatta)

aznap megköszönte, váltottunk pár szót... néhány napra rá a bnőm elszökött otthonról (nem részletezném) falaztam nekik,mert a srácnál volt néhány órát és nem az apukájához ment de végül hazakerült, és eltiltották a szülei a sráctol, így "postagalamb" lettem mert üzengettek egymásnak levélen amit odaadtam a fiunak, és másnap a suliba a választ odaadtam a bnőmnek (nem egy suliba járnak)

ezt is megköszönte itt sem volt még semmi baja velem.

azután a bnőm besokkal és öngyi akart lenni, de a srác meg megmondta h ha a bnőm megöli magát akor ő is (szerencsére mindkettő él) és megzsaroltam őket h ha szeretik egymást akkor egyikőjük sem csinál hülyeséget, azóta a bnőm szinte szétverte a kezét, mert a falba veri erővel (le sem tudom állítani, csak gondol eggyet és belever a falba..)

tegnapelőtt elkísértem a bnőmet a srác sulijához, és mondtam a fiunak h pofonnal kezdjen (útközben beleverte a kezét egy falba, oda se mertem nézni, és a fiu nem szereti ha a bnője ilyet csinál) és amikor engem hazakísértek a srác meg se mukkant.

mondta a bnőm ma, h kísérjem el a sráchoz, felcsenget neki és hazakísérnek engem. de én nem hagytam, inkább félig kísértem csak.... nemigazán szerettem vna ott lenni, és hiába beszélek a bnőmnek h amikor a pasija ott van én felesleges vagyok, nemhisz nekem. pedig tudom h ő is így gondolja csak nem akar megbántani.

tehát szinte semmi okom arra h ugy érezzem nem kedvel a pasija (barátként, ne értsetek félre)

szerintetek is velem van a baj?